Nyugat · / · 1928 · / · 1928. 19. szám · / · IRODALMI FIGYELŐ

Illyés Gyula: FÖLKÉL A NAP
Egri Viktor regénye - Írók kiadóvállalata, Pozsony

Az olvasó már az első négy-öt oldal után tisztán látja az író attitüdjét, a társadalmi problémáknak azt az agitativ szempontból való beállítását, amely minden sorból kiütközik. Négy-öt oldal után elválik, hogy az olvasó szimpatikusan vagy ellenségesen fogadja-e a művet s azon át az írót, elsősorban nem is mint regényírót, hanem mint embert.

Egri Viktor azok közé az írók közé tartozik, akik nemcsak hogy az írásművészettel nem művészeti eredményeket akarnak elérni, de még az olvasó szívét sem művészi eszközökkel akarják elsősorben megejteni. Egri szocialista-humanista író, a humanisták minden melegségével, közvetlenségével s a hibákkal, amelyek az irodalom területén e közvetlenségre való törekvésből származhatnak. A «Fölkél a nap» szocialista-pacifista regény, amiből már szinte következtetni lehet arra a veszélyre, hogy a regényhős nem élheti majd mindig a maga életét, akarva-nemakarva gyakran a szerző mondanivalóját kell szolgálni. A «Fölkél a nap» hősében, Bálint Mártonban gyakran megvan a szándék erre a nem-akarásra s a szerző egy-egy erőszakos parancsa után elég sápadtan támolyog tovább ebben a gondolatokkal sűrített atmoszférában. De mihelyt csak egy kicsit is tisztul a levegő, talpra áll azonnal, pezsgő, eleven vér tölti meg alakját.

Bálint Márton sorsában Egri Viktor azt a tragédiának induló küzdelmet festi, amibe egy szinte semmiből teremtődött, családtalan és tradició nélküli, tehát Egri szerint alapjában rousseauian jó és igazra törekvő ember a társadalom latens erőivel kerül. Ez a latens erő itt a háború. Az összeütközés erejének illusztrálására Egri Viktor szükségesnek látja elmondani hősének egész életét, úgyhogy a tulajdonképpeni problémával csak a regény jó első harmada után találkozunk.

Bálint Márton egy szolgáló és egy földbirtokos törvénytelen fia. Anyja kútba fúl, apjának csak az istállóban nevelkedett fiú tizenegyedik évében jut eszébe, hogy gondoskodjon róla. Árvaházba adja. Három évet tölt itt a fiú, amidőn méltóságos atyja váratlanul s anélkül, hogy fiára vonatkozólag rendelkezett volna, meghal. Az apácák Mártont harangöntő inasnak adják. Felszabadulása után az okos és egyre többre vágyó fiú vándorútra kel, jóllehet mestere, feleségének ösztönzésére, örökbe akarja fogadni. Már-már elérkezik oda, hogy a munkásmozgalomban megtalálja azt a családias közösséget, amelyre eddig öntudatlanul is mindig vágyódott, amikor kitör a háború. Az orosz front, a kórház, a lábbadozó, az olasz front, egy-két municiógyár lesz hősünk éducation sentimentale-jának szintere. Minden robban, sorvad, elpusztul körötte: az emberi közösség, a barátság, a remény, a munkakedv, a szerelem. Bárhová nyúl, keze soha be nem gyógyítható sebeket, széthullt csontvázakat érint. A háborúban beidegzett mozdulattal a béke első idejében is öl. Nyomorúságának utolsó pontján egy kocsmárosné kitartottja lesz. De amikor az a beidegzett gesztus majdnem új gyilkosságra viszi, ráeszmél, hogy örökös pusztításra, pusztulásra van kárhoztatva és elhatározza, hogy inkább otthagyja a társadalmat, kilép a számára érthetetlen emberi közösségből, semhogy újabb ölésre vetemedjen. Elhagyja hát szeretőjét és szívében valami hirtelen támadt hamsun-i könnyedséggel megindul a kelő nap tüzében, a hajnal obligát reményében.

Kicsit indokolatlan ez a megkönnyebbülés, ez az új életre való eszmélés, ez a kötelező pacifista happy end. De Egri Viktorban a művészi morállal egyenlő erősségű a szocialista morál, hogyha nem erősebb. Irányregényt írni époly nemes feladat, mint bármi másfajta regényírás. (A magyar regény tradicionális műfaja az irányregény, gondoljunk Eötvös és Kemény műveire. Egri nemcsak ebben, de látásmódját, szerkesztését, nyelvét illetőleg is a hagyományos magyar regényírás nyomdokain halad.) Ebből következik, hogy elsősorban nem személyeket, hanem környezetet, atmoszférát fest. Alakjai csak azt művelhetik, ami ennek az atmoszférának megelevenítéséhez szükséges. S ha ez a metódus magával is hozza a maga elkerülhetetlen hibáit (főleg ott, ahol lélektanról van szó; Egri a megérzékeltetés helyett egyszerűen bejelenti a lelki változásokat: «Mártonban kettétört az életerő» - mondja, miközben Márton magaviselete semmiben sem változik), de ott, hol miliőrajzolásra kerül a sor, oly lendületes, eleven tud lenni ez a stílus, hogy a ditirambikus sorok szinte már versbe csapnak át.

A front borzalmairól s a hinterland senyvedő életéről kevesen írtak megrázóbb erővel s nagyobb őszinteséggel. Vagy egy-két részlet ebben a regényben, amely sose fog kimenni az olvasó fejéből. Katonák, akik betegségeket vásárolnak maguknak, hogy ne kelljen a frontra indulniok. Egy baka, aki három napig szagolja ruháján egy ledöfött ellenséges katona vérét. Egri ezekre a részletekre helyezte a fősulyt s ilyen részletekből építette fel regényét.