Nyugat · / · 1928 · / · 1928. 16. szám · / · SZÁSZ ZOLTÁN: "IFJU SZIVEKBEN ÉLEK“
Egy nemrég megjelent vékony, de tartalmas füzet igyekszik erre a kérdésre feleletet adni. Címe Ady egy versakkordja: «
Ami azonban már nem jellemez minden ifjúsági megnyilatkozást, ami egyáltalában nem minden kor és minden társadalom író-ifjúságának közös sajátja, azok a következők: a hitvallások kifejezésbeli elmosódottsága; élénk szinek, bizonytalan kontúrok; óvatosság a formulázásokban ott, ahol világos állásfoglalást várnánk, féktelenség a mellékes megjegyzésekben. Ép ezért az óvatos duhajság és a «ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes» szólásformákkal jellemezhető vélemények nyüzsögnek a kis füzetben. Én legalább ritkán olvastam cikkeket, melyekben oly ritkán neveznék néven a gyermeket, mint ezekben az írásokban. Szóhoz jut itt a bolsevizmus, a fascizmus, a nacionalizmus, az agrár-demokrácia, de úgy emlékszem, maguk a szavak egyetlen egyszer sem fordulnak elő, vagy legfeljebb mintegy suttyomban tűnnek fel. Részben talán az ennek az oka, hogy mint ifjú írókhoz illik, a cikkezők húzódóznak már ismert rendszerek és jelszavak hirdetésétől s még ha ilyesmikkel operálnak is, ezeket saját találmányaikként szeretik feltüntetni. Végre is azért fiatal író az ember, hogy valami egészen újat mondjon! Azt hiszem azonban, döntőbb jelentőségű az a tény, hogy a mai Magyarországon olyan általános szokás lett az óvatosság, a nyílt és határozott állásfoglalások kerülése - kivéve természetesen ha ez az állásfoglalás száz százalékosan kormánypárti -, hogy már a legfiatalabb nemzedék se tud győzedelmeskedni a kollektív elgyávulás e járványán. Bizony, az ilyen fokú óvatosság meglehetősen leverő tünet, igazságtalanság volna azonban ezt ezeknek a fiatal íróknak sajátos jellemhibájaként róni meg. Ez ma az egész magyar közélet kór- és kortünete!