Nyugat · / · 1928 · / · 1928. 12. szám · / · A Nyugat hírei

Lapvélemények a Nyugat Ady-plakettjéről

Ady Endrét fiatalabb szobrászaink már több érmen megmintázták. Most azután Beck Ö. Fülöp, a magyar éremszobrászatnak nagymestere is megoldotta ezt a feladatot a Nyugat folyóirat megbízásából. Beck érme egyik felén Adynak profilba fordított fejét ábrázolja, másik felén pedig egy vitorlás bárkát, melyen szétterjesztett karú, ruhátlan ifjúi alak üdvözli a magasságokat. A «Repülj hajóm» kezdetű Ady-költemények illusztrációja és egyben Ady géniuszának szimbólumba foglalása ez a kompozíció. Szobrászi tekintetben az érem kerek mezejének mesteri kitöltése egyensúlyba szerkesztett tömeggel és mozdulattal. Épp olyan mesteri az érem arcképoldala. Adynak sok fényképéről és egyéb ábrázolásról ismert feje ott minden esetleges formai részletétől megtisztultan, átszellemülten, szinte az örök élet fenséges kifejezésével tekint az emberre. Életének és művészetének gazdag és gazdagságában sokszor kevéssé harmóniás tartalma mintegy szintézisben, széthúzó elemeiben összebékülve válik rajta egységessé. Beck Ady-feje nem a szenvedélyes és a jövendőbe látó Ady feje, nem is az Isten előtt megalázkodó és önmagát fájó gondolatokkal kínzó Adyé, hanem azé az Ady Endréé, kinek léte mentül távolabb kerülünk tőle térben és időben, annál monumentálisabbnak látszik. A művész ezen a művén elébe került a korának és a jövendő számára is alkotott. Beck Ö. Fülöpnek az utóbbi esztendőkben készült nagyszerű érmei mellé mint teljes értékű társa sorakozik ez a legújabb alkotása. Külön nevezetessége azután az éremnek, hogy anyagában és technikai kivitelében is teljesen magyar munka. Redukcióját itthon készítette a magyar pénzverő s ezzel végre megszabadította éremművészeinket attól, hogy hasonló feladatok elvégzéséért a külföldhöz legyenek kénytelenek fordulni. A redukciót is, a vésés kényes munkáját is kitűnően végezte el pénzverőnk s vele a maga képességeinek szép próbáját adta.

UJSÁG június 1.

Kis, néhánycentiméteres átmérőjű, domború kerek bronz fekszik előttünk a szokásos plüssös tokba belesimulva. Ínyenc, művészi ízlésű, finom amatőröknek való kis műremek -: plakett! Akiről készült - szörnyű banalitás volna szavakkal valamit is mondani akarni -, ám aki remekbe mintázta Őt s magáról e kis művészi remekről néhány szót kell ejtenünk. A «Nyugat» kedveskedett olvasóinak valóban finomízlésű gesztussal, amikor a magyar művészet egyik kiválóságával, Beck Ö. Fülöppel megcsináltatta Ady-plaketjét, amelyet olvasóinak szánt. Beck Ö. Fülöp művészetének útjain többízben fölszárnyalt már Ady géniuszának ércbe kívánkozó megérzékítése. Láttuk az Ady-emlékek többféle monumentumát, amelyek elkülönült művészettel tettek hitet és bizonyságot arról, hogy Beck predesztinációsan szegődött ama kevesek közé, akik Ady emlékének plasztikai megörökítésére elhivatottak!... Ez a művészi ajándék egészen más elképzelés szülötte, mint azok a monumentális akarások, amelyek Beck Ö. Fülöp eddigi Ady-emlékeit jellemezték. Ez nem a nagy terekre, temető csöndjébe, hanem a finomérzésű gyűjtő vitrinjébe, fiókjába kívánkozó halkszavú művészet, intimitás. Tenyerben vagy két ujjunk foglalatában tartva - mint nemes s finomművű ékkő -, teregeti elénk a művész elgondolását Adyról! Mi sem természetesebb: egyik karikájába Ady fejét rögzíti, summázva e fej visszaadásában mindazt, amit Adyról való művészete eddig kitermelt, csupán a plaket jelentőségéhez átformálódottan. Hogy ez a fej nem egészen hűséges hasonmása Ady fejének, még az Ady-kegyelet szőrszálhasogatói sem fognak rajta fönnakadni. Valóban nem «Adyskodik» e fej megmintázásában, amit nem is sorolunk föl érdem gyanánt oly művésznél, mint Beck Ö. Fülöp! De aki szeme tekintetén át a lélek sugarával simogatja ezt a fejet, megérzi, hogy ez a fej egy titáni eszme izzásának volt immár koponyává szikkadt kohója. Másik oldalán a plaketnek a «Repülj hajóm»-at komponálta a művész. Hullámzó víztarajon siklik a gálya, rajta vihartól duzzadt vitorla rúdja mellett áll a holnap hőse, harcosa, ez nagyjában e téma irodalmi tartalma. Körívben fölírva: «Repülj hajóm, rajtad a holnap hőse.» Nem kell ezt a finom, domborműves fölületet ízeire szétszedve magyarázni. Olyan nagyképű szándék volna, mint a vihar búgását vagy a pacsirta dalát kottára szedni akarni! Adyról, Ady verséről csinálta egy nagyszerű magyar művész! A vörösbársonyos, plüssös tokban egy elkülönült világgondolat zaja pihen: egy lángelme emlékének néma hódolattal!

NÉPSZAVA június 2

Die Ady-Plakette der Zeitschrift Nyugat. Der Kampf um die Geltung des Dichters Ady - es war kein leichtes Scharmützel - ist heute ausgefochten; und die Zeitschrift Nyugat, die vom ersten Augenblick an im Vordertreffen stand, mag siegesbewusst auf diesen Kampf zurückblicken: aus ihrem Hausdichter - wie Ady seinerzeit herablassend genannt wurde - ist der Dichter eines ganzen Volkes, einer ganzen Generation geworden, dessen Ruhm heute die ungarischen Sprachgrenzen bereits weit überschritten hat. Diesen heute schon unbestrittenen Sieg feiert nun die Zeitschrift durch eine Plakette, die sie ihren Abonnenten als Angebinde versendet. Das Doppelrelief - ein durchgeistigtes Werk des Meisters E. Ph. Beck - stellt auf der Vorderseite die heroische, wuchtige Herma des Dichters dar und trägt die Umschrift: «Dem Andenken Andreas Adys der Nyugat»; auf der Rückseite kämpft ein Boot mit den wildstürmenden Wogen, das geblähte Segel führt aber den Lenker des Schiffleins siegesbewusst dem fernen Ziel entgegen. In der Umschrift liest man ein Adysches Zitat: «Flieg dahin, mein Schiff... der Held des kommenden Tages steht auf deinem Bord.» In der gleichzeitig versendeten Juni-Nummer der Zeitschrift bespricht Ignotus dieses Kleinod der ungerischen Prägekunst.

PESTER LLOYD május 30

Beck Ö. Fülöp, a kiváló, nagynevű szobrász- és reliefművész a Nyugat megbízásából plakettet készített Ady Endre emlékére. A plakett egyik fele a nagy költő profilját ábrázolja, a másik pedig egy híres Ady-sornak - «Repülj hajóm! Rajtad a holnap hőse» - finoman elgondolt illusztrációját. Mind a két munka olyan nemes és kicsiny méreteiben is szinte monumentálisan ható, hogy nem szabad szótlanul elhaladnunk mellette. Az Ady-fej nem a szó konvencionális értelmében vett portré, hanem egy sokat kifejező, finoman férfias fej vonásaiba való sűrítése annak, amit a költőről tudunk; olyan mű, mely alkalmas arra, hogy az elkövetkezendő nemzedékekben is felelevenítse a szerető áhítatot, melyet Ady Endre iránt kortársai s főként pályatársai és barátai éreztek. A plakett másik fele - a habokon könnyedén tovasikló bárka, melyen egy daliás férfialak igazgatja a vitorlát - szigorúan zárt, harmonikus kompozíció, de vonalai ritmusában mégis annyi erő és lendület van, hogy a kis reliefet nem is illusztrációnak érezzük, hanem a híres sor kongeniális újraköltésének, mely egy más nyelven, a képzőművészet nyelvén fejezi ki a költemény megragadó optimizmusát, nagytávlatú sejtelmességét, bátor, derült, előkelő életfelfogását.

ESTI KURIR június 10