Nyugat · / · 1928 · / · 1928. 12. szám

MISSIK ENDRE: VERS

A tavaszi esték ritkán jönnek s akkor is halkan és szomorúan
furcsa zavaros bájukat nem tudom visszaigézni mint egy jólismert arcot sohasem
mert én nem a májusok olcsó rózsaszinű felhőit s pálinkaszagú hullámait keresem
hanem a március forrongó hüvösét
a csodálatos március keserű iszapszagát, fanyar és vérillatú lehelletét a születésnek
a márciusi estéket, amikor ragadós rügyek bomlanak a fákon
a pattanó rügyek hallhatatlan pergőtüzét, ahogy végighullámzik a végtelen hegyeken
ó, ezeket az estéket a részeg fákkal és a sistergő mezőkkel
mikor még a hideg fenyőszigetek őrült gőgjét is elkapja valami szürke láz
és ezt a lázat, ahogy fölfüstölög a tavalyi avarról s a felhők rohanó fátylait is összekuszálja
a márciusi este rémült szomorúságát az ébredésben, a barna bokrok, az avar, a fű, a fák
a föld és a szél tanácstalan szörnyű lendületét
mikor minden forr és semmi se tudja, hova ér
mikor minden liheg és futkos és kapkod és kacag és sír és semmi se tudja, mér
ó márciusi szomorúság! szalonkák tétova korrogása a szürkülő egen
ó szürke hegyek tétova hullámai, erdők tragikus láza alatt hittelen dobogók
ó minden születés szomorúsága! mintha minden halálba nézne egy eljövendő nyár előtt
lázasan és zúgva is némán, hitetlenül.