Nyugat · / · 1928 · / · 1928. 7. szám · / · FÖLDI MIHÁLY: TÍZ RÖVID FEJEZET A KOZMIKUS KÖLTŐRŐL
Hol élünk? Emberek közt vagyunk. A Földön. Emberek számítanak, terveznek, beosztanak. Emberek megmérik a megmérhetetlent, beosztják a Végtelent, ismerik az ismerhetetlent. Térben építkeznek, időben számítgatnak. Végtelen nagy... parányi kicsiny... hol vagyunk? Huszadik század. Ki vagy? Milyen vagy?
Most balra billen, most jobbra himbál,
Most jobbra lendül, most balra hintál,
A hold buvik, csillag se int,
Most jobbra ring, most balra leng,
És nincs remény, se fent, se lent,
Tarajlik a hullám, csapkodja, cibálja
Bölcsőd! s te fekszel bent gyötörten,
Szédülve, alélva, Huszadik Század.
Tengerek verik, tépázzák. De talán hívesül majd láza, talán meglátogatja majd az alázat, talán zátony szürkéllik a távolban s megakad a bölcső...
Óh én már látom, bölcsőd megakad,
S hogy két szélébe fogózik a markod
És nekifeszül a kicsi nyakad
S felemelve fejecskéd az ég fele tartod,
S míg a hold rásüt csöpp homlokodra,
Kitekintsz s nem nézve se balra, se jobbra,
Se jobbra, se balra,
Figyelsz az angyali dajka-dalra
S meglátod fenn a csillagokat,
Uj, harmadik évezred, Emberkém!
A hold rásüt csöpp homlokára... a világürben hánykolódik egy kis hajó... szürke zátonyon a jövő... fenn csillagok... ez a költő bolygókban, világrészekben és évezredekben gondolkodik.