Nyugat · / · 1928 · / · 1928. 5. szám · / · FILM-FIGYELŐ

Hevesy Iván: BALOGH BÉLA: HÁROM KÍVÁNSÁG

Véletlen szerencse, hogy Balogh Béla német studióban, német szinészekkel, építészekkel és technikai szakemberekkel rendezte ötvenedik, jubiláris filmjét, amely «Három kívánság» címen most fut a magyar mozikban. Éppen ezzel, hogy nem itthon készült ez a film, lett belőle Balogh Béla reprezentatív alkotása. Így mutathatja csak be, hogy mit tud. Mert a film, még a legegyszerűbb is, bonyolult munka, sok tényezőből összeadva. Balogh Béla negyvenkilenc magyar filmjénél sohasem tudhattuk bizonyosan, hogy az egyes fogyatékosságok hol rejlenek és hogy kinek a hibájából csúsznak bele a filmbe. Áll ez például Balogh legnagyobb sikerű filmjére, a «Lengyelvér»-re is, amelyet megjelenése óta évről évre felújítanak és amelyet egy nyilatkozatában ő maga is legsikerültebb filmjének mond. Az egészen gyenge szinészegyüttes (amelyet pedig akkoriban a magyar filmszinészet elitjének tartottak), a szomorúan szegényes «kiállítás», elmaradt fotografáló technika mind nagyot rontottak a filmen, megmaradt azonban a témavezetés filmszerűsége, a mesekonstrukció kereksége.

Balogh Béla nem tartozik azok közé a rendezők közé, akik technikai bravurokra törekednek vagy megelégesznek azzal, hogy fotografikus újszerűségeket hajhásszanak minden tartalom nélkül. Nem tartozik tehát az amerikai rendezők típusához. Talán éppen a technikában fogyatékos magyar studiók fejlesztették őt olyan irányba, hogy mindezekről lemondva, belső, költői értékek adására törekedjék filmjeiben. Munkái tele vannak szívvel. Túlment azon mindig, hogy megelégedjen a puszta szórakoztatással. Szüzséit úgy válogatja meg, meséi vonalát úgy emeli ki, hogy abba valami etikus tendenciát vihessen bele. Filmjei nem léhaságok, hanem a Jó útjait szolgálják. Ez a tendencia hol mélyebben, hol naivabbul ütközik ki filmjeiből, mindenesetre nagyon meg kell őt érte becsülnünk. Tudjuk, hogy a kevés kivételt nem számítva, az egész filmművészet milyen hihetetlenül alacsony színvonalom mozog és a filmgyárak valóban gyári módon ontják az otromba, rosszhiszemű és unalmas filmgiccsek ezreit.

Balogh tiszta művész és hívő ember. Tudja, hogy amit alkot, azért felelős etikailag is. Ez vezeti dirigáló rendezői szavát. A Három kívánság-gal méltón léphetett be a nemzetközi film rendező értékei közé. Kényszerű munkaszüneteinek ellenére sem lett szegényebb a filmje filmszerű értékekben és ötletekben, mint akármilyen jó külföldi rendezőé. Etikus célzatát pedig talán még egy filmjében sem valósította meg olyan erőteljesen, mint ebben. Egy idealisztikus életszemlélet, a jóságnak jóságot gerjesztő nagy hatalma testesül meg benne. A mai filmek majd mindegyikében a nő mint jutalom és nyereménytárgy szerepel, amelyet a hős a film végén elnyer. Balogh női alakja jóságra vezető eszmény. Talán nincs is; talán a mai életben, vagy minden életben csak romantikus elképzelés, Balogh azonban mégis el tudja hitetni velünk, hogy él. Ez a filmjének legszebb művészi eredménye.