Nyugat · / · 1928 · / · 1928. 5. szám · / · IRODALMI FIGYELŐ

KASSÁK LAJOS: A KÖNYVRŐL
Az új Révai-kiadások alkalmából

Az író megírja művét, a befejezett munka lehet önmagában sikerült vagy kevésbé sikerült, de bármilyen legyen is róla kritikai véleményünk, kritikánk nem egy könyvről vagy a könyvről általában, hanem kizárólagosan az irodalmi produktumról fog szólni. A könyv csak később, a megírt mű apropóján jelenik meg, mint edénye, közvetítő formája magának az olvasásra szánt irodalmi alkotásnak. A könyv tehát nem csak betűknek és szavaknak, egyéni jelentőséggel nem bíró, tömegszállása, hanem különféle elemekből, a megírt műből, papírból, lenyomtatott betűkből, festékanyagból és egyéb tipográfiai elemekből összeszerkesztett használati tárgy is.

A jó könyv tárgyszerű és anyagát, illusztratív tendenciák nélkül, kifejező alkotás. Van tehát jó verses, tudományos vagy technikai és egyéb tartalmú könyv (a szó irodalomkritikai értelmében) és van csak könyv, (amit kezünkben tartunk, olvasunk vagy a könyvespolcon helyezünk el) mint tárgy, mint szakmai produktum.

A könyvet optikai és taktilikus érzékeinkkel fogjuk fel, ez a két adottság a könyvcsinálás fundamentális eleme.

A betűvetés kezdeti idejében és a nyomtatás primitív korszakában, mikor a tervezők kézügyessége, rajzoló és festői képességei határozták meg a könyv kvalitatív értékeit, akkor ezek az értékek elsősorban esztétikai jelentőségüek voltak. A könyv nem az olvasótömegeknek szánt használati tárgy, hanem a kiválasztottak birtokában őrzött fetis vagy a polgári családok részére jó pénzért megszerezhető kultúrcsecsebecse volt. Annyi értékkel bírt, amennyi művészi szépet reprezentált a szöveggel be nem nyomtatott oldalak dekoratív díszítése. Mennél díszesebb, a tervezőnek mennél individuálisabb énje fejeződött ki benne, annál nehezebb, de egyben annál kivánatosabb volt a megszerzése és tulajdonosa annál nagyobb becsben tartotta. Azóta azonban, hogy milliókra szaporodott fel az olvasók és könyvvásárlók száma, a könyvnek, mint közszükségleti cikknek az értékelési szempontjai lényegesen megváltoztak. Valamikor a szép ház fogalma a túlzsúfolt és agyondíszített palota fogalmával volt azonos, ma azonban a szép ház egyszerűen a jó ház, vagyis az a ház, amelyben mennél kisebb költséggel, mennél kényelmesebben tudunk elhelyezkedni. Valamikor az volt a szép könyv, amelyik a lehető legdíszesebb, legindividualisztikusabb volt a megjelenésében, ma az a szép könyv, amelyik a lehető legjobban megfelel az olvashatóság feltételeinek, a termelőüzemben a legkönnyebben előállítható, a könyvtárban vagy az úton levő ember egyéb holmijai között a legkisebb helyen elhelyezhető. Valamikor a könyv a műgyűjtők és az esztétikus lelkek részére készült, a mi időnkben nélkülözhetetlen használati tárgy lett, karakterét tehát az individuális esztétika helyett az általánosan célszerű határozza meg. Nekünk nem megejtően szép, hanem olcsó, tartós és könnyen kezelhető könyvek kellenek. Mi a gyorsaság és kényelemszeretet emberei vagyunk. S így, amíg az egyik oldalon szeretjük és élni kívánjuk az aktív életet, a másik oldalon szeretjük a kényelmesre szabott ruhát, a szellős és világos lakást - érthető, hogy a könyvtől is ezt várjuk: jó érzéssel érinthessék kezeink, a közlésre szánt anyagot könnyen és minél kevesebb hiánnyal felfoghassák a szemeink.

Amit a fentiekben elmondtam, az már nem csak merő kívánság, de megvalósított tény is. A technikai fejlődés következményeképpen jelentkező normalizációs folyamat a könyvtermelés köreit sem hagyja érintetlenül. A tárgyszerűség és gazdaságosság jelszava nemcsak a mérnököket és gépgyárakat, hanem a munkaasztala előtt ülő könyvtervezőt, a preciziós gépekkel dolgozó nyomdaüzemeket s azok pénzügyi vezetőit is meghódította. Angliában, Németországban, újabban Oroszországban is a könyvtermelők egyre tudatosabban és eredményesebben közelednek a könyvek leegyszerűsítéséhez, könnyebben kezelhetőségéhez és tipizálásához. Nálunk csak a legutóbbi időben jelentkeznek hasonló tendenciák, de a korszellem helyes fel nem ismeréséből eredőn ez a megmozdulás is inkább az uniformizálás, mint a normalizálás felé mutat. Úgy látom, talán a Révai-kiadásban most megindult s úgynevezett «bibliapapíron» nyomott könyvsorozat jelenti az első egyenesbe találást.

Eddig három kötet jelent meg a sorozatban. [*] S ez a három kötet elegendő ahhoz, hogy a fentebb elmondottak alapján kritikát mondhassunk Révaiék új kisérletéről. Kétségtelen, aki a sorozat ilyen formátumban és ilyen anyagban való megjelentetését elgondolta, úgy pszichológiai, mint ökonómikus szempontból tisztában van feladatával. Például Tolsztoj Karenina Annája, amely előzőleg, ugyancsak Révai-kiadásban, két hatalmas kötetben jelent meg, fűzve, most az új sorozatban kötve 12X18 formátumban, súlyban és térkitöltésben körülbelül háromszorta kisebb és könnyebb. A két előbbi fűzött kötet valóságos monstrum, az új kiadás, az egész művet együvéfoglaltan, úgy síkméretben, mint vastagságban megmarad a normális könyvméreten belül. A kétféle kiadás úgy viszonylik egymáshoz, mint a hatalmas hajóbárka az ugyanazt a célt szolgáló, de hivatását jobban beteljesítő motorcsónakhoz.

Másodszor, az anyagi gazdaságosság az, ami ezeknek a könyveknek az előző formátummal szemben általános előnyt biztosít már ma is, de még nagyobb arányban fog biztosítani a jövőben. A fűzött két kötet ára 10 P, a bibliapapíron nyomott s egész vászonba kötött könyvé 12 P. De ez a kis árdifferencia is a példányszám emelkedésével vagy modernebb szerszámgépek beszerzése által rövidesen eliminálható.

Végül, de nem utolsóul, a kérdés pszichológiai része. Kellett, hogy a kiadó ezzel a kérdéssel is komolyan foglalkozzon. Aki a könyv formáját, papíranyagát, tipográfiai tükrét elgondolta, annak számolnia kellett az olvasó ideges érzékenységével, kényelemszeretetével. S a tisztára nyomdatechnikai fogyatékosságokon túl, a modern könyvkiadásnak ez a része is meg van oldva. A papír könnyű, színében meleg, engedelmesen puha a tapintásra, a keskeny margóval körülvett szövegtükör nyugodt, könnyen áttekinthető, a vászon- vagy bőrkötésű tábla hajlékony, a kéztartáshoz símuló. A rendszeresen olvasó embernek az itt tárgyalt kétféle elgondolásában csinált könyv között önkéntelenül is megkülönböztetést kell tennie s úgy gazdasági, mint pszichológia szempontból ez a különbségtevés az új kiadások előnyeit kell, hogy igazolja.

Lényeges kifogásunk csak az új sorozat nyomdai előállítása ellen van. Sajnos, legnagyobb nyomdáink technikai fölszerelése, szakmai fölkészültsége és szakmai áldozatkészsége sem tart ott, hogy kifogástalanul tiszta munka kerülhessen ki az üzemből. Ezeknek a különben gondosan előkészített könyveknek sokszor egyenlőtlen, különböző tónusú a nyomása s részben túl éles s részben erősen megrongálódott a betűanyaga. Valószínű azonban, hogy ezt a fogyatékosságot velünk együtt a kiadó is észrevette s így ezek a hibák a következő köteteknél már nem fognak előfordulni.

Valószínű, hogy az olvasóközönség haladóbb, nagyobb igényű része fogja elsősorban értékelni ezeknek a könyveknek tárgyi jelentőségét, éppen ezért kívánatos, hogy ezek a modernebb igényű olvasók korszerűbb olvasmányokat is kapjanak a korszerűen megoldott könyvformában. Mert tévedés volna azt hinni, hogy ehhez az életrevaló könyv-megoldáshoz kizárólag a klasszikusoknak van jogcímük. A kiadónak, egyéb szempontok mellett, az olvasóközönség irodalmi fejlődését, általános tájékozódni akarását is figyelembe kell vennie.

 

[*] Eötvös: Karthausi, A falu jegyzője. - Tolsztoj: Karenina Anna.