Nyugat · / · 1927 · / · 1927. 22. szám · / · IRODALMI FIGYELŐ · / · KÁRPÁTI AURÉL: A HARMADIK RÓMA

KÁRPÁTI AURÉL: A HARMADIK RÓMA [+]
1.

Az első kötet alcíme: Két igazság. A másodiké: A fiú lázadása. Szerzője: az antik világ nagy tragédiájának modern történetírója, Lombroso veje, Guglielmo Ferrero, aki a kriminológia, szociológia és história tudományán keresztül érkezett el a szépirodalomhoz.

«Tanulmányos író», mondaná rá szegény Bródy Sándor, ha élne és olvasná. S irónikus elismerése - kivált ami az iróniát illeti - nem is lenne alaptalan. Ferrerót, a regényírót, épúgy segíti, mint gátolja óriási eruditiója. Egyrészt arra csábítja, hogy mennél szélesebb kortörténeti, gazdaságpolitikai és társadalomfejlődési háttérbe ágyazza «bűnügyi regényének» szikár, de sokszálú meséjét; másrészt a tudósnak magyarázó, értekező, teórákat kifejtő bőbeszédűségébe sodorja, amelynek nem bír gátat szabni ezer oldal sem. A harmadik Róma két első kötete ugyanis, - amely Révay József gondos fordításában most jelent meg magyarul, - jóllehet majd ezer nyomtatott oldalra terjed, még sem befejezett egész. A monstrum harmadik, záró-része még hátra van. A mai, siető élet lázas nyugtalanságában pedig az olvasó türelmét határozottan próbára tevő munka: ekkora tömeg elfogyasztása és megemésztése. Ilyen méretezés mellett Ferrerónál biztosabb kezű regényírók sem igen bírják áttekinthetően megőrízni a konstrukció egységét, azt a művészi zártságot, amelybe a részek proporcionális tagoltsága ritmikusan, mint valami zenei tétel, jellemző motívumait megismételve és kihangsúlyozva illeszkedik. Ez a túldimenzionáltság bizonyos zavart, határozatlanságot, de mindenesetre kényelmetlen érzést kelt, éppen az egésznek egy pillantással való átfoghatatlansága miatt s később is meglehetősen nehézzé teszi a helyes tájékozódást, akár a mese szövevényének, akár az író szándékának, akár az események és figurák szimbolikájának felfejtése kerül sorra.

Így e sorok írója, bár tűrhető olvasónak tartja magát, aligha tudná egyetlen mondatba tömörítve, pontosan és hiánytalanul megjelölni Ferrero regényének centrális gondolatát. (Lehet különben, hogy a befejező harmadik kötet ismeretének hiánya is fokozza ezt a gátlást. Ám az a szempont sem hanyagolható el, hogy a tömeg megnövekedése megint csak újabb nehézségeket támaszt - az áttekinthetőség rovására.) Ha azt mondom: a Savoya-ház demokratikus áramlatoktól kikezdett oligarchiájának története, - ez igaz, de kevés. Viszont: Brunetiére pesszimista csődbejeletésének egyetemleges kiterjesztése a jelenkori európai élet minden kulturális, szociális és ethikai megnyilatkozására, - ez is igaz, de sok. Legközvetlenebbül talán egy bibliai idézet utalhatna A harmadik Róma valódi, benső témájára. A Genezis tizenegyedik részének ez a pár sora: «És mondák: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje... Leszálla pedig az Úr, hogy lássa a várost és tornyot, melyet építenek vala Ádám fiai, és mondá: Íme, egy a nép és egy nyelvök van mindnyájoknak... Jertek tehát, szálljunk alá és ott zavarjuk össze nyelvöket, hogy egyik a másik szavát ne értse...» Mindent persze ez a citátum sem fejez ki. A regény anyagának sokrétűsége, konstrukciójának kuszasága, tendenciájának ágakba-hasadása s egymást keresztező megoszlása, - ami mind onnan származik, hogy az egyes részek szerint, rendre mást akar a histórikus, a bölcselő, a szociológus, a moralista és a regényíró, - szinte lehetetlenné teszi az epigrammatikus összefoglalás hűségét és teljességét. Mégis, Mózes első könyvének a bábeli nyelvzavarról szóló versei legközelebb járnak a lényeg megjelöléséhez. A harmadik Róma arról az emberiségről szól, amelynek tagjai, sem osztályonkint, sem egyedenkint, nem értik, mert nem érthetik meg egymást. Arról az emberiségről, amely épúgy képtelen mások, mint önmaga megismerésére. Arról az emberiségről, amely makacsul még mindig a Logika kiégett lámpájával keresi az Igazságot, hozzá fényes délben, mikor a Hazugság napja süt feje fölött, bódítva és kápráztatva. Más szóval - rólunk szól. Mindnyájunkról, akik a «harmadik Róma» idején se vagyunk mások, mint voltunk az «első Róma» hanyatlásának és bukásának napjaiban.

Ferrero regényének igazi témája: a meg nem értő és meg nem értett ember örök tragikuma. Hősei: vak lelkek.

 

[+] Ferrero regénye magyarul. I-II. k. A Génius kiadása.