Nyugat · / · 1927 · / · 1927. 19. szám

TÓTH ÁRPÁD: RIPACS

Csak a bukás várt, látom magam is.
Elméláztam a fák közt. Óh szelid,
Örök kulisszák! S mikor tüzeit
Rámköpte a reflektor: Most! - hamis

Gesztussal rángtam, rossz, ijedt szinész
Egy percem lett vón: megmutatni a
Fenségeset. Az istent. S már tova
Fordult a fény. És ennyi az egész.

Óh, hol a szenvedély, amit csak én
Tudtam? Az égre nézek: rég halott
Csillagok özvegy fénye nyargal ott.
Reménytelen minek ágálok én?

Az előadásnak rég vége van.
Jobb lesz: lemosom az élet silány
Festékeit magamról. Halavány,
De igaz arcom bocsásd meg, Uram!