Nyugat · / · 1927 · / · 1927. 19. szám · / · GERGELY ISTVÁN: KESZLER JÓZSEF

GERGELY ISTVÁN: KESZLER JÓZSEF
III.

Még szénfeketén göndörödött a haja, amikor először láttam. Félig napkeleti sejk, akire rákívánkozott a burnus, félig pogány életörömök faunja. (Donáth Gyula meg is mintázta egyszer ilyen beállításban.) Minenekelőtt a szemét kellett meglátnod, türelmes, jóságos, fürkésző, okos sötét szemét, majd a barna arculaton uralkodó homlok finoman eső síkját, csupa keleti rajz - ez a sejk! A szemöldökében volt valami kiemelkedő hegyesség, valami titkos szarv, húsos füle mintha sípra figyelme, érzékien párnás ajkán az erő nyugalma, huncut élvvággyal vegyülten, a gyertyakoppantószerű orr - ez a faun!

El tudtam képzelni spanyol zsidónak is, elmult századok brokát kaftánjában, turbánnal a fején, erős, de finom ujjai között borostyángyöngyöket forgatva, mialatt Jehuda Ben Halévy verseit mormolja a szökőkút mellett mórstílű udvarban. Meg volt terhelve bizonyos zsidók szépségszomjával, ősi örökségével a kiközősített jólétnek a ghettó családi magányában.