Nyugat · / · 1927 · / · 1927. 17. szám · / · IRODALMI FIGYELŐ · / · NÉMETH LÁSZLÓ: BÁNYAI KORNÉL: ÖRÖK ARC

Barta Lajos: KÖNYV A TÁVOL KELET VILÁGHÁBORÚJÁRÓL
Colin Ross: «Das Meer der Entschedungen beiderseits des Pacifik

Most, hogy Kína véres ébredésébe bombakép csap bele Japán ultimátuma mint a szalamandrák gyúlnak ki ennek a könyvnek sorai, melyek különben egyszerűen és az érett szemlélet nyugalmasságával vannak leírva. A könyv Brockhausnál jelent meg. Leipzigban és két év alatt két kiadást ért meg; - méltán! Colin Ross, - a név nem hangzik németesen, de a könyvben fejezetek vannak, melyek kétségtelenül tájékoztatnak arról, hogy az író milyen nemzetből való. Ez a nemzeti kidomborítás nem sok oldalt foglal le a könyvben; hiszen éppen az olyan kellemes, hogy egy szabad szellemről van szó, akit nem nemzeti valója, hanem kulturáltsága determinál. Colin Ross utazó iró, de nem abból a fajtából való, aki az utazás szemléleteit és megéléseit a maga ügyének tekinti és minél inkább ki akarja élni; nem találni itt azt a bizonyos költői ürt, melyben már nincs is élmény, melyet csak az utazó író agypropellerjeinek zúgása tölt be, hogy úgy lássék, mintha történt volna az íróval valami. Colin Ross riporter és nem is akar más lenni, és éppen azért kijön belőle az, ami a modern és nagyszabású riporterben benne van: - erős valóságérzés mellett íróság, költőiség. Ennek a riporternek gondolkodása és szemléletei nagyra méretezettek.

Különös hasznát látja az olvasó azoknak a fejezeteknek, melyek Kínáról, Mandzsuriáról, Japánról szólnak. Hiszen mindez most idegeink tudat-feszültségében van. Ez a tudat-feszültség valami túltágított, túlhajszolt érdeklődési kényszer. Ahogyan a Világban az összes dolgok összefüggése mind nyilvánvalóbbá lesz, a tudat-feszültség kénytelen az egész Földet minden természeti, emberi, termelő-társadalmi jelenségeivel körülölelni és szinte minden pillanatban és egyszerre evidenciában tartani! Lehetetlen feladat, mely az emberi szellemet az állandó túlfeszítettség csúcspontjain tartja, ahonnan magától értetődően csak végletes cselekedetek pattanhatnak ki; az egyes ember életében: a gyilkolás és öngyilkolás; az államokká összefoglalt termelések egymás ellen feszítettségében: - a tömegölés, a háborúk pszichózisa. Az egész Világ egyszerre és állandóan való tudatosításának ilyen már megbírhatatlan föladata elé állítva, hálás az emberi szellem, ha valami megkönnyebbülést kap valahonnan. És ez a könyv ad néhány ilyen ajándékot. Minél beljebb jutunk a könyvben és minél keletebbre a földgömbön, annál inkább! Belenyomulunk Kínába és Japánba, nemcsak mint komplexumba, de mint megértésbe is. Nemcsak az országot, a népet mutatják itt be, de ezeknek mint hatalmaknak viszonylatát más hatalmakhoz is. Mert a Világ szemlélésének, fölérzésének és tudattá élésének két vonala van: a nemzetileg, termelésileg, államilag összefoglalt milliókat az önmaguk determináltságában, a maguk belső, fizikai, szellemi, erkölcsi rajzásában nézni; azután pedig abban az egyetlen élvonalban szemlélni, melyben mindez a belső rajzás a többi hatalomnak élvonala felé fordul. Tudatunk - kényszerítve arra, hogy az egész Világot egyszerre tudja - nem operálhat egyszerre három felé: a felületen, a mélységben, az él-vonalon. Ahol a felület: a milliók néppé egybefolyt felszínét jelenti; a mélység: - az embernek, a természeti állatnak és civilizációs lénynek önmagával, a saját összefoglaló egységével: társadalmával, államával való küzdelmét mutatja a hasonulás és ellenkezés minden pillanatában: az él-vonal pedig az az eredő, mely ebből a számtalan vonalból egyetlen vonallá tevődik össze, hogy valamely népnek, termelésnek, hatalomnak összefoglalását abban a viszonylatban reprezentálja, melyben más termelésekhez, hatalmakhoz képest áll. Ezeken az él-vonalakon zajlik le a nagy világ-érdekeltségek egymás felé vagy egymás ellen való irányultsága, amit csendesebb napokban: világpolitikának szoktak nevezni, hevesebb napokban azonban már: világháború a nevük. Világtudatunkban tehát ezek az él-vonalak vannak; mert minden állami összefoglaltság ilyen élvonallá egyszerűsödve fordul minden más állami összefoglaltság felé és ezeken az él-vonalakon, mint hosszúra nyújtott billentyűkön lezongorázhatjuk az államok egymás közti világ-viszonylatát, mialatt mindaz, amit a népek önmagukban, önmaguk számára jelentenek, mint nem elemzett dübörgés vonul át tudatunk alvilágán. Ennek a könyvnek egyik nagy érdeme, hogy ilyen él-vonalakban is megmutatja nekünk: Észak-Amerikát, Kínát, Japánt és mintha fölcsillanna mint a három közé játszó, félretólhatatlan szemlélet, itt is, ott is, az orosz vonal is...

Mikor valaki népekről, országokról beszél, nemcsak leírásokat akarunk, hanem adatokat, melyek egy-egy országot a Világ ma uralkodó értelme szerint vetnek elénk; tudni akarjuk, mit termel, mit exportál, importál az az ország; az extenzivitás, vagy az expanzió-e termelésének jellege és hogyan áll ezekhez képest katonai ereje? Japánt ebben a tekintetben jobban megértjük ebből a könyvből, mint Kínát; nem utolsó sorban talán azért, mert Japán inkább volt a könyv keletkezésének idején élvonallá differenciálódva a Világ felé, mint Kína, mely éppen most készül a polgárháború tűzvészében a Világ felé él-vonallá tisztulni... Nem ezeknek az él-vonalaknak Világot remegtető játékai közül való-e az is, hogy Japán a kínai kaoszba-omlás, a genfi tengeri «leszerelési konferencia» kudarca után lép föl újra Kínában azokkal a követelésekkel, melyeket már 1925-ben esztelenségnek tartott mindenki? Ha a rossz japán szénről, az elégtelen ércbányákról, az olajforrások teljes hiányáról szóló részeket olvassuk a könyvben, mindezt sokkal jobban megértjük.

«A kamagafuchii szövőlányok»: - «Japán a fajok közt»; - «Japán a világpolitikában» című fejezeteknek különösen örülhet az olvasó. A Kínáról, Mandzsuriáról írt fejezetben csaknem minden benne van, amit most az aktuális pillanatra való tekintettel is okvetlenül tudni kell. De a birtokeloszlásról, a tőke és munka viszonyáról és megszervezéséről szerettünk volna hallani Kínában is valamit, mert tegnap még jobban kellett értenünk Kínát, mint ma Japánt és holnap talán megint így lesz.

Szemléletek és élmények között adatok halmazata vonul föl mint élvezetes olvasmány, mert a szóbanforgó népek életfolyamata hömpölyögteti azokat előttünk. Közben csak úgy mellékesen, de lépten-nyomon finom analizisek esnek; például Japánról és a kommunizmusról: a Japán államhatalom a legnagyobb eréllyel üldözi a bolsevizmust, de az egész országban mindenütt a legkisebb könyvesboltban is szabadon árulják Marx és Bakunin, Lenin és Troczkij munkáit Vagy Havay! Ebből a szigetből - a Csendes-óceán két szembenéző és egymást nem látó partja közt - ágyúkkal megrakott flottabázist csináltak az Egyesült Államok. Honolulu pedig egyszerre tündéri és túlcivilizált város is, fellegvárak és ágyúparkok tövében. És miután a sziget mezőgazdaságilag telítve van, a munkaerő pedig olcsó és nagy fölöslegben van jelen: óriási ipartelepekkel rakja most meg a szigetet az amerikai tőke. De: «a növekvő munkaalkalommal sem javulnak a szociális viszonyok. A japán, kínai, havayi kulik közt nem egy hallott már Marxról és tanításáról. És a japán lapok szerkesztőségeiben - vagy féltucat van itt - olyan emberek ülnek, kik ezt a tant hozzáidomítják a kuli felfogó képességéhez. Mindent egészen egyszerű formákra hoznak, melyekben halálos kiengesztelhetetlenségben áll egymással szemben a tőke és a munka. A tőke - a fehér ember; a munka - a színes bérrabszolga». - Ilyen analizis révleti föl egy pillanatra Kínát, mint negyedik csendesóceáni világhatalmat is, hogy aztán épp oly gyorsan alázuhantassa ezt a képzetet, mintha maga Kína zuhanna lehetőségeinek ködképeiből - valóságaiba.

Majdnem meglepetve olvassuk - amit tudnunk kellett volna, ha nem lennénk annyira az egyszer fölmerült beállítások rabja, hogy a sárga veszedelem mellett, melyről annyit beszélünk, van egy fehér veszedelem is: a sárgákra nézve és ez sokkal aktuálisabb, sokkal elevenebb. Egyelőre az a helyzet, hogy a fehér faj - a sárgák közé viszi a Gépet és azok akarják is a Gépet. Ha majd a sárgák egészen birtokában lesznek a Gépnek, akkor megkezdődik a világhatalmi harc... «A nap, mely reggelente vérvörös kerekségében a turkesztáni mezők és afgán hegyek fölött fölkél, mindennap emlékezteti azokat a népeket ott, melyekben először vetett szikrát az »Ébredő Kelet« gondolata, a távol Keleten élő testvérnépre, mely a fölkelő Nap zászlaja alatt, mint egyetlen ázsiai, színes nép, tudta magát a fehérekkel szemben tartani... Turkomán karavánutakon, afgán határerősségekben, a bokhorai bazárokban Japán nevét csodálattal és az utánzás hevületével emlegetik.» - Evvel szemben: «A nyugati civilizáció angolszász vezetés alatt, a világháború előtt arra tört, hogy az egész Földet maga alá vesse. Az összes indián-kultúrák vasúti sínek és acélművek alá voltak már temetve; a néger egy fajta volt, mely munkarabszolgákat szállít, az izlam elintézettnek látszott, az indiai és kínai kultúra köre saját letargiájában merült ki. Csak a japánok maradtak meg, mint veszedelmes ellenfél, akik átvették a nyugati civilizáció technikáját, csak éppen nem asszimilálták még azt». Ugyanakkor: - a fehér faj tekintélye és Kelet felé törő expanziv ereje a világháború által sokat vesztett és aligha is lesz többé az, ami volt.

Colin Ross könyvének bevezetése 1924-ben Singaporeban kelt. Az író, számot vetve sorban következő fejezeteivel, megadja itt az összefoglalást. Nagy vonal van ebben az összefoglalásban, mert egy emberiség-történeti nagy helyzetet akar kiemelni a Föld térképéből és a csendesóceáni népek életjelenségeinek széteső tömegéből. Az író szemlélete ez: fölfoghatatlanul nagy dinamizmus az Atlanti-óceán partjairól a Csendes-óceán partjaira tolja át az Emberiség súlypontját. Az Óceán nyugati partján van Kalifornia, a keleti partokon Japán és Korea. De Japán kivándorlók már nem vehetnek földet Kaliforniában! Ezt a deklasszálást le kellett nyelni, mert a földrengés után Japán az Egyesült Államokból volt kénytelen szállítani az újjáépítési anyagot. Szerzőnek van itt egy adata: 1924 decemberében az egész amerikai szögkivitel 72.5 százaléka Japánba ment. Ennek mély értelme van!

De nemcsak Japán és Észak-Amerika fogják egyszer a döntések ezen Óceánján a hatalmi kérdést megvívni! Az összes angolszász népek érdekmedencéje ez! Vagy, indiai birtokaival a háttérben nem erre az Óceánra támaszkodik-e Anglia is Singaporeban? És hol és mi lesz Kína, mikor ez a döntés elkövetkezik? Európai, vagy ázsiai érdekfelületén lesz-e éppen Oroszország, mely Európa felé most defenzivára szánta magát?...

A távoli Kelet világháborúja lesz ez!... És miért mondanánk ellent a szerzőnek, aki nemcsak állít, de művelten bizonyít is? Mindenesetre tudatunkba kényszerítette ennek a távoli Keletnek világát a maga valóságaival; szellemünk, mely már-már átfoghatatlan műveltségi terhe alatt szívesen műveli a freudi automatikus elzárkózás bonyolult művészetét, egyszerre szenvedve és örülve is, de mindenesetre köszönettel engedelmeskedik az írónak.