Nyugat · / · 1927 · / · 1927. 17. szám · / · SINKÓ ERVIN: TENYEREK ÉS ÖKLÖK

SINKÓ ERVIN: TENYEREK ÉS ÖKLÖK
Regény (1)
III.

Glanz, mióta fia elutazott, a legrosszabbtól tartva, mindig nyugtalanul tépte fel az Első Fővárosi levélborítékjait. Mindennap félt, hogy kellemetlen rövidséggel fia hasznavehetetlenségéről kap értesítést. A fia leveleiből semmit se lehetett kiolvasni, mert csak változatlanul jó egészségi állapotáról értesítette szüleit és irodabeli helyzetéről a kérdésekre csak annyit írt, hogy külömböző irodai munkákat végeztetnek vele és a bánásmód, melyben részesítik, semmiféle panaszra, tehát szülei részére aggodalomra se ad okot. Glanznak időközben néhányszor fel kellett volna utazni a fővárosba, de mindig úgy intézte, hogy valami közbejöjjön, ami meghiúsítsa elutazását, mert félt, hogy mit fog a fejedelmi öregtől hallani. Jobbnak látta, hogy tekintélyes üzletbarátjánál levélileg se bolygassa meg a kérdést, legokosabbnak vélte: hallgatni és várni. De ezt se lehet a végletekig. Puhatolódzni kezdett mások által és meglepő, érthetetlenül jó hírek jöttek. A fejedelmi öreg körülbelül egy hónap óta a külön főnöki irodafülkébe vette be a Jani fiút - valamennyi tisztviselő közül egyedül őt. Ez még Glanzné számára is hihetetlenül hangzott, noha férjével szemben most hangoztatta, hogy ő mindig is intette férjét, hogy ne legyen igazságtalan Janival szemben.

Glanz felutazott és első útját az Első Fővárosihoz vette. Tavaly a Glanz cég némi késéssel szállította a kendermagot - ami vetőmagnál nem tréfadolog - s tényleg a fejedelmi öreg, mint arról Glanz értesült, ez évben több vagon szállítására másnak adott megbízást. Glanz élőszóval akarta megpróbálni az üzletet erre az idényre megint magának visszaszerezni. Valóban: Jani benn ült a főnöki fülkében, íróasztala szemben a fejedelmi öreg íróasztalával. Glanz összecsókolódzott a fiával, konstatálta, hogy jól néz ki és a fejedelmi öreghez fordult az üzleti ügy megbeszélésére, mert az előszobában más felek is vártak. A fejedelmi öreg nyiltan megmondta, hogy igenis, az idén nem akart nála, illetőleg általa vásárolni. A személyes érintkezés azonban ebben az esetben is - Glanz régi tapasztalata szerint - többet ért a legügyesebb s leghosszadalmasabb levélváltásnál is. Kapott vételmegbízást, de írásba foglalt kikötéssel, hogy a szállítási határidő pontos be nem tartása esetén az esetleges károkat ő köteles viselni. Ezt írásba foglalni kész nevetség volt, hiszen ez magától értetődő, de Glanz már örült, hogy ennyire jutott és megjegyzés nélkül hozzá akart ülni a kötlevél megszövegezéséhez. De Jani már megelőzte, már meg is írta és főnökének átnyujtotta a kötlevélnek ezzel a kikötéssel ellátott szövegét. A fejedelmi öreg - mint aki ehhez a tüneményes kiszolgáláshoz már hozzá volt szokva - csak végigfutotta szemével az írást és átadta Glanznak, hogy aláírja.

Glanz elégedett fejcsóválással - ki hitte volna! - jött ki a főnöki szobából. Az Első Fővárosi cégvezetője, régi ismerőse, odament hozzá, üdvözölte és egyben bemutatta fiát is, ki a Glanz úr fiával körülbelül egyidőben lépett be a tisztviselők sorába. Glanznak nem is kellett kérdezősködni a fiáról.

- Oh - súgta bizalmasan a cégvezető - ő rendkívüli ember. Glanz úr tudja, hogy a mi fejedelmünkkel nem könnyű kijönni.

Glanz nevetve bólintott.

- Még a legjobb tisztviselő is - folytatta a cégvezető - időnként konfliktusba kerül vele. Én húsz éve dolgozom nála és mondhatom, megtörténik, hogy összekoccanunk. Ha egyszer valamiről más a véleményem, mint az övé, már lehetetlen módon támad rám, haragszik, gyanusít. Az ön fiával első naptól kezdve minden olyan símán ment, mint... Még egy rossz szót se mondott neki, nem is mondhatott, mert az kérem úgy hozzásímult a főnök úr természetéhez, úgy alá tudta magát rendelni, mint... Az nem is emberi. A tisztvelők csodálkoznak mind.

Glanz szinte féltékeny lett a fiára a másik fia miatt, mert az Ernő azt biztos nem érhette volna el, amit a Jani fiú. Ernőben talán túlsok is a karakter, az önállóság - gondolta.

Mindent összevéve Glanz életében egyik szép nap volt ez a látogatás a fővárosban. Hazaérve levelet írt a fiának, melyben örömének adott kifejezést a látottak és a hallottak fölött. Arról egyelőre nem írt, amit feleségével megbeszélt, hogy t. i. egy idő mulva hazahívja Janit és akkor a Glanz cég neve mellé mégis oda lesz biggyesztve a “fiai" szócska. Egyelőre nem tartotta célszerűnek, hogy Jani fiával erről értekezzék.

Ernő még ép csak egy kereskedelmi tanfolyamot végzett el sebtében s már be is vonult apja irodájába. Nem kellett sokat magyarázni neki, hiszen semmi sem volt ujság a gyerekkora óta ismert üzemben. Glanz élvezte, hogy lassanként a munka fáradságosabb részében a fia váltja le: bevásárlásokra, utazgatni, átvételhez a fiát küldhette. A szállítások körül azonban és ép az Első Fővárosival megint kellemetlenségek fenyegettek. Ez évben a Bácskában olyan nagy volt az exportforgalom, hogy az öreg Glanz jónak látta már előre értesíteni az Első Fővárosit, hogy a vagonokat megrendelte ugyan, de a vagonhiányra való tekintettel egy-két napi esetleges késésért előre is elnézést kér. Erre nyomban megjött a felelet: “A vagonhiányról kötelessége lett volna bennünket idejekorán értesíteni, hogy mi ennek megfelelően előbb diszponálhattunk volna" - szólt a levél. - “Nem kicsinyességből, de elvből ragaszkodni vagyunk kénytelenek a pontos határidőre való szállításhoz s amennyiben ez bármi okból nem történne meg, előre figyelmeztetjük, feltétlenül élni fogunk a joggal, hogy kárszámlánkkal Önt megterheljük." Az ügy maga nem lett volna érdekes, mert Ernő az állomásfőnöknél - ha némi pénzáldozattal is - kieszközölte idejére a vaggonokat, de szenzációssá tette ezt a levelet a tény, hogy az Első Fővárosi bélyegzője alatt Glanz János aláírása szerepelt. Talán még ő is diktálta ezt a levelet! Majd válaszolunk nekik - mondta Glanz vidáman és elismeréssel nyilatkozott a levél stílusáról, világos okfejtéséről, mert ő a régi fajta kereskedők közül való volt, kik még egy kellemetlen levélben is élvezni tudják “a korrekt kereskedői stílust és külalakot". És ettől fogva gyakrabban jöttek levelek Jani aláírásával. Privát levélben végre megkérdezte Glanz a Jani fiút, hogy ő is fogalmazza-e az aláírását viselő leveleket s az a válasz jött, hogy igen, ő. A csodálatos az volt, hogy a fejedelmi öreg kedvenc szavai: elv, feltétlenül, tekintet nélkül stb. époly sűrűn fordulnak elő a Jani fogalmazta üzleti levelekben - egészben olyanok voltak, mintha maga a fejedelmi öreg írta volna őket.