Nyugat · / · 1927 · / · 1927. 17. szám · / · SINKÓ ERVIN: TENYEREK ÉS ÖKLÖK

SINKÓ ERVIN: TENYEREK ÉS ÖKLÖK
Regény (1)
II.

Glanz József később minden bajt és kellemetlenséget, ami Jani fia miatt érte, annak tulajdonított, hogy Jani nem otthon, nem szülői kezek alatt nevelődött: nem mintha Ernő fiát, ki otthon maradt és a községi polgári iskolából szerzett bizonyítványt, valóban valami neveltetés félében részesítette volna, de - mint mondta - a légkör neveltetés nélkül is magában elvégez mindent. Ernő már iskolásfiú korában nem egyszer, ha ép valami nagyobb üzlet volt folyamatban, az iskolából hazajövet, még a könyveit le sem téve, sietett be az apjához, hogy az érkezett posta iránt érdeklődjék. A két évvel idősebb testvér pedig, kitől már koránál fogva is nagyobb komolyságot várt el az apja, leveleiben még kérdést se tett az üzletmenet iránt s mikor ünnepekre vagy vakációra hazajött és családi körben, szokás szerint, étkezés közben apja az üzleti ügyekről, aggodalmairól vagy kilátásairól beszélt, csak illedelmesen hallgatta anyjának és öccsének apjához intézett kérdéseit és annak a feleleteit. - Elidegenedett a fiú - állapitotta meg Glanz és az udvarias figyelem mögött rejtőző közömbösség annál inkább észrevehető volt, mert a másik fiú igazán résztvett az ügyeknek úgy dologi, mint apját illető lelki részében. Glanznak fájt, de éreznie kellett, hogy nem tud az idősebbik fiával mit kezdeni. Ahogy a szőkesége elütött a család többi tagjaitól, minden másban is valahogy kívülről jött vendégként viselkedett. S haragudni nem lehetett rá, mert azért semmi rosszat se csinált. - Valahogy nem egészséges, nincs temperamentuma, halvérű, nehézkes - gondolatban hét névvel is megnevezte magának Glanz, de a szavak nem változtattak a megfoghatatlan tényen, hogy tizenkilencéves, érettségizett, tanárai szerint értelmes, külsejét illetőleg pedig kétségkívül kivételesen szépen fejlett fiatalember létére Janit semmi határozott ambició, cél, szándék nem látszott lelkesíteni. - Akarsz bejönni hozzám az üzletbe? - kérdezte apja. - Hogyne - felelte a fiú s becsületes szemeit ártatlan nyugalommal emelte apjára. - Ha gondolod, hogy hasznomat veheted, készséggel. - Akarsz talán tovább tanulni? - kérdezte keserűt nyelve az apja, mert olyan felelet alapján, mint az előbbi, nem kívánta a fiút üzlettársnak. - Amit az ember csinál - folytatta az apa -, abba, fiam, bele kell feküdni, azt szeretni kell. Mondd - faggatta -, mi az, amihez kedved volna, hajlamod, vagy ahogy azt már mondani szokták?

Megint azok a ráemelt, ártatlanul nyugodt, csillogó szemek és engedelmességet kifejező kézmozdulat: ez minden felelet. Sajnálta a fiát, de sohase tudott senkit se sajnálni anélkül, hogy megvetés is ne vegyült volna ezzel az érzéssel. Gyakorlati ember létére minden eldöntetlen függő helyzet gyors cselekvésre sürgette és az elhatározással nem is késlekedett soká. A nagy, életén keresztül dédelgetett tervről le kell mondania, ez világos volt. A Glanz József cégből nem lesz Glanz és Fiai, hanem csak Glanz és Fia. Ezt magának így bevallani, ez volt a legnehezebb. Maga, nem a fiú, hanem maga miatt nem lehet másképen; ő nem bírná ki, ha valakinek s legkevésbé ha a fiának a cég csak ímmel-ámmal kiszolgált idegen. A cég számára az egyik fia halott, de egyébként a fiú - Istennek hála! - élt és gondoskodni kellett róla.

Bármit is gondolt és vallott be magának Glanz a szíve mélyén, bármily halványan is pislogva, de még mindig nem aludt ki teljesen a remény. A Glanz cég a legélénkebb üzleti összeköttetést az Első Fővárosi Export-Import Vállalattal tartotta fenn és ennek a nagyszabású vállalatnak élén Hermann úr, egy dúsgazdag idősebb úr állt, kit méltóságteljes modora és hallatlan, szinte különcszámba menő, szinte zsarnoki erélye miatt a szakmában félig gúnyosan, de ugyanannyira tisztelettel és általában a fejedelmi öregnek hívtak. Glanz azt gondolta, hogy önmaga tehetetlen, mert túlságosan közelről van érintve fia esetében, ellenben, ha egyáltalán még van segítség, ilyen embernek a keze alatt, mint amilyen a fejedelmi öreg, lesz kereskedő és ember a Jani fiúból. Fiával most már meg se beszélte előbb, hanem mindjárt írt a fejedelmi Hermannak. Fia az elmúlt évben sikerrel letette a gimnáziumi érettségit és fiának - írta Glanz -, valamint neki, az apának is, a nagy kívánsága, hogy mielőtt Jani fia önállósítaná magát, adassék neki mód, az export-üzlet minden csínját-bínját egy olyan kitünő vállalatnál elsajátítani, mint amilyen a Hermann úr Első Fővárosi-ja. A levelet egy hivatalos üzleti levéllel együtt küldte el, de külön a fejedelmi öreghez intézte. Pár nap mulva megjött a válasz. Az Első Fővárosi a kendermag szállítását sürgette és olyan hangon, hogy Glanz ráismert: ezt a levelet ő diktálta. A cég bélyegzője és az aláírás alatt piros ceruzával a fejedelmi öreg nagy, éles betűivel: “Fia ura jöhet. Hermann."