Nyugat · / · 1927 · / · 1927. 13. szám · / · IRODALMI FIGYELŐ · / · KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: SZOMORY DEZSŐ: LEVELEK EGY BARÁTNŐMHÖZ

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: SZOMORY DEZSŐ: LEVELEK EGY BARÁTNŐMHÖZ
Athenaeum-kiadás
IV.

E barok tarka-barkaság azonban senkit se tévesszen meg. Zsúfoltsága tömör. Készakarat pongyolasága mély. Cifrasága önfegyelem vagy lemondás valamiről, ami egyszerűbben olcsóbb és cikornyásabb, kevésbé egyszerű lett volna. Itt lehet látni, hogy sok szóval is lehet sokat mondani. Semmi köze a léha ötvösökhöz, az üres mozaik-munkásokhoz, az édes cukrászokhoz. Minden betűje mögött emberi és művészi tapasztalatok tárháza rejlik, ritka megfigyelések, mondanivalók. Igaza van, mikor azt írja, hogy százkötetes munkáját sűrítí egyetlen kötetbe. Szemhatára óriási. Emberfejeket mintáz hibátlanul, Montaigne-t, Pascal-t, Liszt Ferencet, Türr tábornokot, Jászai Marit, Jókai-t Mikszáth-ot, családi figurákat, köztük a halhatatlan «nagymamát», adomáz és csipkelődik, párizsi tereket fest, régi és mai pesti utcákat, vidéki tájakat, tanyai csendéleteket, bemutatja nehány kedves könyvét régi barátok gyanánt, értekezik és zenél, állatok, virágok, fák portéit adja egyetlen diadalmas tollvanással, tárgyak ízét, szagát, színét érzékelteti, mindig teljesen, az egész világot. Látszólagos hanyagságában oly pontos, mint egy csillagász.