Nyugat · / · 1927 · / · 1927. 10.szám · / · FÖLDI MIHÁLY: HALÁLFIAI

FÖLDI MIHÁLY: HALÁLFIAI
BABITS MIHÁLY REGÉNYE
II. «Magyarország sorsa»

Egy tömeg ember kavarog e könyv lapjain. Hemzsegnek a nevek, perdülnek az alakok, s alig kezdesz erősebben érdeklődni az egyik iránt, már a másik ragadja meg figyelmedet e végtelen panoptikumban. Falvak és városok váltakoznak, nemzedékek keverednek, az egyik oldalon temetnek, a következőn új ember születését ünneplik. Korok és nemzedékek nyúlnak egymásba s a kavargó üst füstjében rejtélyes szavakat betüz a babonás szem: Magyarország sorsa. A hegy letarolva, vörösen fonnyad a szőlőlevél, a présház előtt emberek, magyarok üldögélnek s «nem kisebb dolog kavargott a bor gőzében, mint Magyarország sorsa!» A petróleumlámpa vidéki fényében emberek, magyarok üldögélnek. Beszélgetnek, vitatkoznak. Emberekről, nagy emberekről, életről, halálról, gyilkosságról. Jókai Mór országa ül a szobában és a romantika vörös holdja bámul be az ablakon. Az író felsóhajt: «Micsoda végtelen sok minden lehet a világon, s milyen kicsi ez a szoba! Milyen kicsi egész Magyarország! Mintha egész Magyarország itt volna a petróleumlámpa fénykörében, csöpp meghitt zug az ismeretlen, idegennyelvű és sötét világban!»... Az író kinéz a kis szoba ablakán. Telet lát, keményre fagyott mezőket, egyhangú havat és jeget, egészen az orosz rónákig. Még csak a huszonharmadik oldalon vagyunk, de az író szándéka már tisztán áll előttünk: látja az egész világot, kontinenseivel és bolygóival, de ezúttal semmit sem akar látni végtelenségéből, csak a végtelen kicsinynek végtelenségét: a bor gőzében kavargó Magyarországot. Az ügyvédi iroda mellett, nagy falon óriási mappa van kiakasztva s a regénynek ekkor még gyermekhőse, Imruska elmerülten nézi rajta a világot, mint egy varázslatot «a foghijjszerű csorbával fenn a középen és a terpedt halfarkkal lenn balról». E fantasztikus világban most csak egy név ragyog: Magyarország neve, mert ez az a nagy darab föld, amit a csodálatos ábra mutat. A történelmi Magyarországot. Gyermekkorunk Magyarországát. Nincs most Afrikánk és elfelejtjük most a csillagokat; mikroszkópot szorítunk szemünkhöz s a végtelenségből kiszakítjuk bölcsőnket és koporsónkat. Azt nézzük.

Magyarország sorsa kavarog e regény lapjain, három nemzedék történetében.