Nyugat · / · 1927 · / · 1927. 7.szám · / · SZINHÁZI FIGYELŐ

Schöpflin Aladár: ZÖRÖG A HARASZT
Nagy Samu vígjátéka a Belvárosi Szinházban

Egy asszony abba a hírbe kerül, hogy a szőlők között két bosnyák katona megtámadta és erőszakoskodott vele. Az egész kisváros bojkottálja őt is, meg a férjét is. Aztán, szándékosan, abba a hírbe hozza magát, hogy szeretője a város legelőkelőbb és legelegánsabb emberének, a huszárezredesnek. Erre rehabilitálva van s akik az előbb bojkottálták, azok most mind hódolnak neki. Ez a kisváros erkölcse: az író szerint a bűnt elkárhoztatja, ha az ízlést sérti, felmagasztalja, ha ízlésesen - én úgy mondanám: elegánsan - követik el. Erre a megállapításra építette fel Nagy Samu a darabját s mindjárt el kell ismerni, ez a megállapítás, ha úgy fogom fel, hogy szatírai hangulatból indul ki, nemcsak helytálló, hanem velejénél fogva vígjátéki természetü. A darab alaprajza szilárd, elbírja a vígjátéki felépítményt s alkalmas arra, hogy a cselekvényt és alakokat ki lehessen növeszteni belőle.

Az asszony azon a szőlőbeli sétán a férjével járt. Mikor a két bosnyák katona rájuk rohant, a férj kereket oldott, meg se próbálta védeni a feleségét, ellenben mint törvénytisztelő polgár, beszaladt a városba, fellármázta a bosnyákok parancsnokát, a főkapitányt, az egész várost. (S maga tette közhírré, ami elsősorban az ő szégyene, - ostoba, pipogya fráter, született vígjátéki komikus alak s mindig szerencse az íróra, ha olyan alakra sikerül bukkannia, aki született vigjátéki komikus alak. Ezzel a leleménnyel Nagy Samu máris úgy indítja el a darabját, hogy csak elmésen és okosan kell tovább vezetnie s meglesz a jó vígjáték. Mert az magától értetődik, hogy a feleség okos, tisztességes asszony, aki ezek után az előzmények után föltétlen fölénybe kerül a férjével szemben és akármit mond a konvenció, jogot szerez arra, hogy megcsalja. Az egész város áldását adja az új frigyre s az egész nézőtér mosolygó jóindulattal kíséri a kellemetlenül meghurcolt asszonykát a huszárezredes hálószobájába.

Ami közben van: az mind vígjátéki izmokkal és hájakkal való kitöltése az erősen megkonstruált csontrendszernek. A nyomozás a bosnyákok után, amelyben nem nyomozzák ki a bosnyákokat, de kinyomozzák - persze csak a nyomozást vezető főkapitány nem veszi észre -, hogy a csőszkunyhóban a főkapitányné randevuzott a csinos főhadnaggyal, - igen mulatságos illusztrálása annak, hogy egy csomó ember hogyan üti bottal a nyomát egy meg nem történt bűncselekménynek. (A bosnyákok ugyanis megszaladtak, mielőtt valamit csináltak volna, mert a csőszkunyhóból rájuk kiabált a főhadnagy.) Aztán a bojkott nagyon jól és hatásosan érzékeltetve van azzal, hogy a házaspár vacsorájáról sorban mondanak le a meghívottak, csak a huszárezredes jön el. Most már tudjuk, a megcsalásra ítélt férjet vele fogják megcsalni. A bojkott alatt álló házaspár furcsa helyzete: a férj kutyamódra meghúzódva tűri, sőt egész magaviseletével provokálja a bojkottot, az asszony társadalmi leromlását az mutatja, hogy őt, aki a város első asszonya volt, most a zsidó boltosnék akarják keblükre ölelni. S kijön a darab magva, pontosan jókor: az ezredes megmagyarázza az asszonynak, hogy kutyamarást ebszőrrel, meg kell csalni a férjet ő vele, elfeledtetni az előbbi csúnya pletykát egy kellemes és elegáns pletykával, az ő tekintélyének védelme alá helyezkedni, - ez a rehabilitálás egyetlen útja. Most még egy jó befejezés - és ez a darab legfinomabb vígjátéki ötlete - a rehabilitálás megtörténik a ballépés hírére, mielőtt a ballépés megtörtént volna. Az egész város tudja, hogy az asszonyka felment az ezredes lakására, az egész nézőtér tudja, hogy még nem történt semmi hiba s az egész város siet a rehabilitálás mulatságos aktusához. Az asszonyka csak azután jön vissza az ezredeshez, rehabilitáltan, a megérdemelt bűn szándékával. Ezzel elérte azt, hogy a nézőtér nem sajnálja tőle, amit elkövet. Hogy ezt a finom és elmés befejezést technikailag nem tudta a szerző hiánytalanul megoldani, hogy a város rehabilitáló felvonulása kissé túlhirtelen és erőltetetten jön s ezért nem érzik egészen indokoltnak, - ez lehet hiba, de ennek eldöntését rá lehet bízni a közönségre. Ha a közönség elfogadja, akkor minden rendben van. A dolog maga tudniillik igaz, a belső igazság ellen nem vét az író, csak a külső igazságot erőlteti meg kissé: a szinpad által megkívánt tömörítés kedvéért.

A kipróbált és különböző hájakkal megkent szinpadi embereket lepipálta egy új író, aki most került először a szinpadra. Igazi vígjátékot írt, amely nem csupán alkalmi ötletek drótvázra fűzése, hanem életet ad, néhány alakot, az alakok mivoltával szoros kapcsolatban levő cselekvényt, hozzá mulatságos szituációkat és amit ad, ökonomikusan, szinpadilag is csaknem kifogástalanul adja. Ökonómiája erény, ha azt nézem, ami a darabban van, de egyúttal oka annak is, hogy a bátran kigondolt és megkonstruált téma nagyon is racionálisan, a lendület merészsége nélkül van letárgyalva. De ki van így is merítve, minden pontján világossá van téve, az író sohase használ olyan eszközt, amelynek indokolása csupáncsak szinpadi szükséglet. Ilyen épkézláb vígjátékot magyar szerzőtől már rég nem láttunk szinpadon. Biztosra vesszük, hogy ez nem az utolsó szó, melyet Nagy Samutól szinházban hallunk.

Hegedüs Gyula játéka tartja színvonalon az előadást. A férj alakját gazdag árnyalással, minden oldaláról tökéletesen megvilágítva hozza ki humorral, a szinészi jellemzés finom eszközeivel, helyes átéléssel. Öröm ezt a kitűnő szinészt ujra teljes kedvvel és erővel látni. Makay Margit rokonszenves lénye is beleillik a darabba. Feltűnik Delly Ferenc, - az első igazi nagy szerepe ez a huszárezredes, elegánsan kellemesen, fölénnyel játssza, nagy sikere van. Egy új szinész-tehetség mindenféle jóval bíztató elindulása ez. Egy másik új tehetség is provokálja a figyelmet: László Miklós, aki egy segédkönyvelő mulatságos mellékfigurájában jó komikus kvalitásokat mutat. Egy öreg őrnagyot kedvesen és jellemzően játszik Sugár Lajos. Kitünő szinészmunka egy charge-szerepben Vágónéé. A többi szinészek ellen sincs lényeges kifogás, csak a vidéki levegőt nem tudják mindenben kihozni. A rendezés Hegedüs Tibor lelkiismeretes és hozzáértő munkája, a rendelkezésére álló szinész-anyagot a darab szolgálatába állítja s apró részletekben is megértőn dolgozik együtt a darabbal.