Nyugat · / · 1927 · / · 1927. 7.szám
De hártyás szárnyát a bogárnak
Azért mégse nyeled le, szörnyü torok.
De tollas szárnyát a madárnak
Azért mégis kiköpöd, ragadozó.
És mártirok vére lesz a borod,
Ha kondul fölötted a mennyei szó,
Majd látod fehérleni az angyali szárnyat,
S majd hallod a Bárányt, aki izent:
Ülvén mezítlen ama fenevadon:
A szárny örök és megemészthetetlen.
És minden szárny, minden kiköpött szárny
Repülni fog még, azon a napon!