Nyugat · / · 1927 · / · 1927. 6. szám · / · SZINHÁZI FIGYELŐ

Kürti Pál: KISÉRTETEK
Ibsen-felújítás a Nemzeti Szinház Kamaraszinházában

Dráma és szinház találkozásának örök egyensúly-hiánya marad, hogy a szinház csak ritkán veheti a dráma konstruktív erőviszonyait végső mértéknek, hanem rendszerint másodrangú szempont a döntő: a szerepekben rejlő explozív lehetőségek, annak a tudása, hogy a szinész mire képes egy-egy szerep eljátszásánál. A Kísértetek előadása többnyire arra szolgál, hogy Oswald alakításával szinjátszó bravúrra adjon alkalmat egy kiválóbb szinész-egyéniségnek. Utazó sztárok kedvenc virtuóz-mutatványa, a beérkezés kapujában álló szinész döntő erőfeszítése lett Oswald testi összeomlásának megcsinálása. Ezzel szemben Alwingné szerepe nem is elsőrangú anyaszinésznők kezében szokott lenni. A félreértés nyilvánvaló. A szinház önműködő erői eltolták a dráma centrumát és a nézőt tévedésbe ejtik. A Kísértetek Alwingné tragédiája és Oswald csak «Gegenspieler». Alwingné a hős, mégpedig egyetlen nagy, töretlen hőse a polgári tragédiának. A félreértést maga a költő is elősegíti, mert sok mindent belecsempészett tragédiájába, ami a pathologikus mozzanatokat erősíti és azoknak látszat-jelentőséget ad.

A Kamaraszinház előadása már csak azért is nevezetes cselekedet, mert Alwingnét Márkus Emiliára osztotta. Végre egy heroina kezében ez a hatalmas szerep! Végre a hőst kapjuk és nem a szerencsétlen anya larmoyante figuráját! A kiváló művésznő lángoló tragikus temperamentumát hozta magával és alakítását ezzel a puszta ténnyel emlékezetessé tette. Ami kifogásolni való játékában volt, az éppen onnan eredt, hogy nem merte teljes zengéssel megszólaltatni tehetségének legfelsőbb regisztereit. Mindúntalan az az érzésünk volt, hogy felesleges óvatossággal tartja gyeplőszáron a heroinát, hogy túlbuzgalommal igyekszik magát alávetni annak a játékstílusnak, amelyet közkeletű jelszóval «kamarastílus»-nak neveznek. Így történt, hogy a drámának egy-egy sűrítetten tragikus mozzanatát elejtette holmi «ibseni tompítottságok» kedvéért, így történt, hogy néha szinte a szalón-vígjáték csevegő-hangnemébe esett. De azért szép munkát végzett és rajta keresztül megérezhettük Alwingné zárt tragikumát; az ő alakítása ismét teljes zord fényében ragyogtatta meg a befejezést, nála tudtuk, hogy Alwingné, mint a többi igazi tragikus hős, nyílt színen meghal. Meghal abban a pillanatban, mikor földi életének megszűnt értelme lenni.

Oswaldot Uray Tivadar adta. Szinész legyen a talpán, aki túl tud emelkedni ennek a szerepnek a bőven kínálkozó virtuóz-lehetőségein. Valljuk csak meg: paralitikusan járni, elakadó nyelvvel beszélni, kezekkel remegni, nem nagy feladat mai szinész számára. Amióta a naturalizmus meghódította a szinházat, minden pathologikus szerep «ziccer». De Uray Tivadar szép ökonómiával, ízléssel és már-már korlátokat áttörő bensőséggel játszotta meg Oswaldot.

Teljesen félrejátszotta Nagy Adorján Manders szerepét; a lelkész vak naivitása, kissé korrupt gyerekessége nála naiv és gyerekes frázis-puffogtatás volt csak. Sugár Károly ez a «démonikus» szinész, éppen Engstrand figurájába kissé takarékosan vitt démoni vonásokat az iszákos asztalos álszenteskedését pedig egyenesen a bohózat határán játszotta meg. Tőkés Anna arcban, testalkatban pompás reprezentálója Reginának, ami szerepénél szinte döntő szempont.

...A Kísértetek úgynevezett «kínos» hatással szokott a mai közönségre lenni. Az emberek megkönnyebbülten lélegzenek fel, mikor utolszor csapódik össze a függöny. Följegyezték, hogy Aischylos Eumeniseinek előadása az akkori tömegeknél olyan vad rémületet okozott, hogy áldott állapotban levő anyák a szinházban megszülték gyereküket. Azt hiszem, ha a mai ember olyan elevenen érezné, mint a görög, hogy költőiben vált tudatossá minden kétségbeesése, akkor a Kísértetek volna az a tragédia, amely hasonló pánikot okozna. Itt is, akár az antik tragédiában az ember arra döbbent rá, hogy istenei gonoszabbak, mint ő maga és a tragédián végigszáguldó eumenisek a legfelsőbb kétségbeesésig korbácsolnák.

De az eumeniseket a mai ember s költője átöröklés-tannak nevezi. Ez az elméleti lehűtöttség okozza, hogy a mű hatása csak: kínos.