Nyugat · / · 1927 · / · 1927. 4. szám · / · SZINHÁZI FIGYELŐ
Egy szociálista villanyszerelőből minisztert csinál a modern politikai élet furcsa dialektikája. Ez a villanyszerelő korlátlan hatalmi szakszervezeti potentát; egy finom öreg gróf, a szenátus konzervativ tagja, meglátogatja egyszer birodalmában (persze nőügy van a háttérben!) és csodálkozva hallja, hogy a szakszervezeti vezérek micsoda autokratikus elveket hirdetnek, milyen szigoruan ügyelnek reá, hogy a munkások megtartsanak minden parancsot, a vezetők iránt való tisztelettől kezdve az adófizetésig. «Volt egy anyai nagybátyám», mondja a gróf, «az ugyanolyan elveket vallott, mint ön». «Szociálista volt?» kérdi a szépreményü villanyszerelő. «Nem. XVIII. Lajos udvarmestere volt». Szóval az új urak igen kevéssé különböznek a régiektől és pláne, ha a bársonyszékeket elfoglalják, azonnal eltanulják elődeiknek szeretetreméltó korruptságát.
Ez a véleménye
Az uj Flers és Croisset-darab minden elődjének technikai kellemességével ékes. Zajtalanul bonyolódik a cselekmény és még az erőszakos technikai kibuvókat is kesztyüs kezek igazgatják. Símán csobog a dialogusa egy-egy pointe felé, amely mindig a kellő helyen robban és a francia vígjátékíróknak legjólesőbb technikai erénye ellen sem vét: nincsen benne pointehalmozás, ami más országok vígjátékiparosainak kiállhatatlan neveletlensége.
A