Nyugat · / · 1927 · / · 1927. 4. szám · / · SZINHÁZI FIGYELŐ

Kürti Pál: AZ ÚJ URAK
Flers és Croisset vígjátéka a Magyar Szinházban

Egy szociálista villanyszerelőből minisztert csinál a modern politikai élet furcsa dialektikája. Ez a villanyszerelő korlátlan hatalmi szakszervezeti potentát; egy finom öreg gróf, a szenátus konzervativ tagja, meglátogatja egyszer birodalmában (persze nőügy van a háttérben!) és csodálkozva hallja, hogy a szakszervezeti vezérek micsoda autokratikus elveket hirdetnek, milyen szigoruan ügyelnek reá, hogy a munkások megtartsanak minden parancsot, a vezetők iránt való tisztelettől kezdve az adófizetésig. «Volt egy anyai nagybátyám», mondja a gróf, «az ugyanolyan elveket vallott, mint ön». «Szociálista volt?» kérdi a szépreményü villanyszerelő. «Nem. XVIII. Lajos udvarmestere volt». Szóval az új urak igen kevéssé különböznek a régiektől és pláne, ha a bársonyszékeket elfoglalják, azonnal eltanulják elődeiknek szeretetreméltó korruptságát.

Ez a véleménye Flers és Croisset uraknak, de azért téved, aki azt hiszi, hogy darabjuk valamely tendencia szolgálatában áll. Az új uraknak s a régi uraknak szembeállítása legfeljebb arra jó, hogy néhány kedves maliciát osztogassanak jobbra-balra, egyébként darabjukat megtéveszthetetlen következetességgel a francia boulevard-vigjáték hagyományos szeretkezési bonyodalmára építik. Felháborodásra vagy ostorozásra igazán nem látnak okot; hiszen szeretetreméltó korruptság az életérzés, amelyből műfajuk táplálkozik és az az aranyos kis masamódleány, akiből a finom öreg gróf grande dame-ot formál s aki egy éjszakát ajándékoz a miniszterré lett villanyszerelőnek, hogy annak bukása után a grófi vagyon bűvkörébe szédüljön vissza, az élet tengelye és nap és hold és minden csillagok körülötte végezik pályafutásukat.

Az uj Flers és Croisset-darab minden elődjének technikai kellemességével ékes. Zajtalanul bonyolódik a cselekmény és még az erőszakos technikai kibuvókat is kesztyüs kezek igazgatják. Símán csobog a dialogusa egy-egy pointe felé, amely mindig a kellő helyen robban és a francia vígjátékíróknak legjólesőbb technikai erénye ellen sem vét: nincsen benne pointehalmozás, ami más országok vígjátékiparosainak kiállhatatlan neveletlensége.

A Magyar Szinház előadásából kiemelkedik Hegedüs Gyula alakitása, akinek az öreg gróf figurájában alkalma nyilik minden oldalról megcsillogtatni csevegő-művészetét.