Nyugat · / · 1927 · / · 1927. 3. szám · / · FILM-FIGYELŐ

Hevesy Iván: A KÁN LEÁNYA

Ezek az orosz filmek a művészi és filmhatásokon túl a magyar nézőben valami megfoghatatlan és elemezhetetlen érzést váltanak ki. Pergésük alatt érezzük meg, hogy a nyugateurópai és az amerikai filmek egész levegőjükkel, vérmérsékletükkel, miliőjükkel, arcaikkal milyen idegenek, milyen távolesők tőlünk. Mert ezekben az orosz filmekben csodálatos módon otthon érezzük magunkat és soha nem látott tájak, soha nem látott emberarcok olyan ismerősöknek hatnak, mintha gyermekkorunkból vagy régen múlt álmainkból rémlenének elő.

Határtalan síkságok, vagy völgyes, dombos vidékek, amelyeken keresztül a kán lovasai nyargalásznak, alig írhatók körül tájképszerű sajátságaikkal és mégis ott érezzük bennük a magyar tájakat. Nem külső motívumok, feltünedező gémeskutak és hasonlók keltik ezt az impressziót, hanem sokkal mélyebb azonosságok. Az pedig, hogy lépten-nyomon hogy ismerjük fel az orosz filmeken a magyar paraszt összes tipusait, az mulatságosan meglepő. Mindezeket az eddigi orosz filmek közül ennél «A kán leánya» cimű kaukázusi tárgyú filmnél éreztük legerősebben. A film írója és rendezője J. A. Sheljabuski, akitől a nemrég múltban láttuk a «Télapó» című kedves mesefilmet.

Sheljabuski új filmje a filmszerű mozgalmasság érzékeltetésére sokkal több alkalmat nyújt, mint az eddigi orosz filmek és tempója is elevenebb valamennyinél. Van néhány motivuma és lélektani beállítása a filmnek, amely nagyon oroszos, éppen úgy romantikája is, telítve a bosszúvágynak és más primitiv emberi ösztönöknek túlfokozott erejével. A mese többi főmozgató momentumai valahogyan mind közelebb kapcsolódnak az orosz lélekhez: fojtott, passziv elszenvedése az elnyomás kegyetlenségének, hogy ez végül a felszabadulás vágyában, a lázadásban lobbanjon ki.

Aki ennek az orosz filmnek atmoszféráját, drámai motivációját, alakjainak lelkét átérti és átérzi, az nem fogja néhány külsőség után, mint amilyen sok lovashajsza, az amerikai vad-nyugati históriákhoz hasonlitgatni a filmet. Azért kell ezt leszögeznünk, mert a film szakmai bemutatóján jobbról-balról hallottunk ilyesféle megállapításokat.

A film magyar dramaturgja, aki a felírások ügyes fordításán és a filmanyagba való applikálásán kivül azzal is nehéz feladatot oldott meg, hogy a film szüzséjét és tendenciáját, a magyar viszonyokhoz, a mai magyar viszonyokhoz alkalmazta, szerényen elhallgatta a nevét.