Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 21. szám · / · Jancsó Béla: Zsigmond báró
Politikával a jövőben, tanulmányaival a múltban él.
A jelen: szürke legényszoba.
Már-már agglegényszoba.
A baráti kompániák felejtetése kevés.
Nagy férfi-barátságok érzései csak mintha az eltemetett legmélyebb szellemét idéznék.
Egyszer mintha maga az eltemetett jönne vissza....
Kék szeme volt, mint Ottiliának.
Lónyay Mária.
A szerkesztőségi órák után csodálatos délutánok és esték.
A leány az érett lélek szépségeit szinte mind mélyebb és mélyebb ragyogással adja vissza.
A társaság már azzal a megértő nézéssel kíséri, ahogy az egymásnak szántakat nézik.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Az éjjel, a fekete kávé és a tea megoldást nem hozott.
A legényszoba vastag füstjében a lélek arca kísértetiesen imbolygott.
Lehetek még boldog?
- Ő fiatal, én vénülök. - Ezt az ész mondta.
- De megért. - Könyörgött a lélek.
- Úgy nem, mint Ő - csüggedt el.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Nincs jogom, nincs jogom...
A gyertyák csonkig égtek. A vaksötétben csak a szív ketyegett tovább.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Lónyay Máriához nem ment el többé soha.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -