Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 20. szám · / · Figyelő · / · Képzőművészeti figyelő

Elek Artúr: Egyházművészeti kiállítás

Az egyházművészet újkeletű fogalom. Akkor keletkezett, mikor a művészeti gyakorlat, mely valamikor csakis az egyházat szolgálta, feladatok híján, teljesen világi célok és hatások szolgálatára adta magát, vagyis akkor, midőn egyházművészet már nem volt. Az új név és a hozzátartozó fogalom tulajdonképpen életre keltő kísérlet. Olyan művészet kialakítása a célja, mely alkalmas legyen a katolikus templomnak művészi módon való díszítésére és méltó a múlt nagyszerű hagyományaihoz. Az elindító jelszót újabban maga Róma adta meg ehhez a törekvéshez. XI. Pius pápa külön intézményt létesített ennek a célnak szolgálatára Rómában, azonfelül határozott utasításokkal irányítja az egyházi művészet föllendítésére a földkereke lelkipásztorait.

Budapesten mostanában ülésezik az Országos Katolikus Kongresszus s ennek az ünnepi sokadalomnak tiszteletére rendezték meg a Nemzeti Szalonban az egyházművészeti kiállítást. A kiállítás friss hatásának fokozására a rendezőbizottság megalapította a Csernoch-jutalmat, mely egy-egy konkrét feladat megoldására kitűzött pályadíj. Szent Ferenc jubileumára tekintettel ezúttal az assissibeli szent életéből vett oltárképmotívum megfestése volt a feladat. Nagyon szerencsés gondolatnak bizonyult a pályázatnak meghirdetése, mert kompozíciós feladatok megoldására felkészült s olyanokra sóváran várakozó fiataljainknak végre alkalmat juttatott egy kis erőpróbára. Akik ifjú festőnemzedékeink fejlődését figyelemmel nézik, már régebben észrevették, milyen gyakran merítik a fiatalok motívumaikat a Szentírásból. Miután nemzedékeken át csak különös alkalmak kedvéért festettek festőink vallási tárgyú képet, a háború közben és azóta felserdült nemzedékeknek a biblia lett a fő megihlető forrása. Legfeltűnőbben fiatalabb grafikusainknak aránylag zárt csoportjában mutatkozott ez a jelenség. Az oka egyszerű. A felszabadult alakító képzelet a szentírás történetében minden formai szándékához megtalálja az inspiráló gondolati és értelmi ürügyet. De azonfelül kapcsolatot talál benne a hagyományhoz is azokon a példákon által, melyeken régebbi korok művészei ugyanazt a motívumot más és más megoldásban mutatták be. Az eredeti tehetségnek a régiek példái arra valók, hogy ráismerjen bennük a maga számára kínálkozó új lehetőségekre. Ennélfogva termékenyítő a hatásuk, még ha eleinte bizonyos formai részletek utánzásában nyilvánul is. Az ábrázoló művész szemével nézve, a szentírás nem egyéb páratlan gazdagságú motívumgyűjteménynél, az "egyházi művészet" pedig nem egyéb meghatározott tárgyú képkomponáló művészetnél. Lényege szerint ugyanaz, mint a "történeti képfestés," vagy akármi más megkötött tárgykörű festői feladat.

Száznál több pályamunka érkezett a Szent Ferenc életéből vett oltárképre kiírt pályázatra s a száz közül körülbelül ötven darab a kiállításon is látható. Első körülnézésre is megállapíthatja az ember, hogy az az ötven festmény a magja az egész kiállításnak, bennük a kiállítás igazi érdekessége és vonzóereje. A fiatalság üdesége árad belőlük. Merész, vagy éppen szertelen alig egynéhány akad közöttük (valószínű, hogy többségük a kiállításra nem bocsátott pályamunkák közé szorult) legtöbbjük a kép majdani rendeltetésével számoló, komolyságra és elmélyedésre törekvő mű. Ilyen elsősorban Heintz Henrik elsődíjas képe. A madárprédikáció jelenetét festette meg rajta a fiatal művész (egyébiránt a többi is csaknem kivétel nélkül ugyanezt a motívumot választotta.) Elképzelése nem naiv, nincsen benne semmi meseszerű. Az aszkéta szentet naturalisztikus mozdulattal eleveníti meg rajta, s ugyanígy, dekoratív elrendezettség nélkül, helyezi el körötte a madarakat is. Mégis áhítat érzik belőle. A szent alakja a környező tájékkal szépen egybeolvad. Szép készültségű, komoly művész munkája ez a kép: megérdemelte vele a megbízást.

Naturalisztikus felfogású a többi jutalmat kapott kép is. Miklós Józsefé talán még a legkevésbé, alakjainak elrendezésében stilizáló szándék érzik. Ennek a képnek igen szép és finom a színhatása. Késszé érlelt munkával pályázott Kákai Szabó György és Bánovszky Miklós. Az utóbbiban túlteng az igen szépen megfestett tájék: a szent alakja szinte mellékessé válik benne.

A pályázat legmegragadóbb képe azonban nem a díjazottak sorában van, még csak a megdicsértekében sem. Molnár C. Pál trecentista naivsággal (és merészséggel) tenyérnyi zöld szigetre állította a maga ifjú szentjét és vízben, kicsi szigeten a fa is, melyről az Isten madárkái társalkodnak a vidám Szent Ferenccel. Széles, nagy foltokban megfestett kép ez és kompozíciójának nagy eredetiségén túl finom és érdekes színhatásával is megragadó. Molnár C. Pál a Belvederében rendezett kiállítása óta, melyen először jelent meg a nyilvánosság előtt, nagyot fejlődött. A kiállításon látható más két képe is haladásának tanúsága. "Angyali üdvözlete," de különösen "Krisztus és Nikodémusz" című festménye ritka eredeti képzeletjárású munka. Kár, hogy a fiatal művész túlságosan összefoglaló és torzító előadásmódja a tömegeket sohasem fogja meggyőzni. De nem is lenne kívánatos, hogy megmaradjon mai sommázó festési módjánál. Elmélyedésre az nem ad alkalmat, legföljebb ötletvillanások, vagy hangulatsuhanások megfogására és megrögzítésére.

Másik, igen eredeti elgondolású pályaterv Hranitzky Ilona Szent Ference. A szent szerzetesi ruhában hajlik le két szerzetestársa felé, kik jóval alatta, derékig láthatóan állnak és feléje nyújtják karjukat. A nagy színfoltok szokatlan, de megragadó egyensúlyhelyzete s a képnek kékes színakkordja teszi ezt a művét érdekessé!

Rámutattunk néhány festményre, de korántsem minden értékére a kiállításnak. Egészben véve egy új nemzedék honfoglalása ez a bemutató. Különösen jóleső érzés rajta, hogy a néző meggyőződve áll a munkák előtt. Nem azzal a kérdéssel, hogy "vajon meg tudja-e csinálni?" az, aki ötletét, vagy témáját föl tudta vázolni. A vázlat itt már annyit mutat, hogy kétség nem marad előtte az emberben.

Nagy jelentőségűnek érezzük ezt a kiállítást a jövő tekintetéből. Ha folytatása az lesz, hogy a mai és holnapi művészet legjava előtt megnyílnak a templomok, akkor talán megszülethet majd a magyar monumentális művészet.