Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 19. szám · / · Figyelő · / · Irodalmi figyelő

Harsányi Zsolt: Nádas Sándor: Parfőm és halszag

Amiket apródonként szoktunk olvasni, azt most megkaptuk egy bokrétába kötve: Nádas Sándor "Parfőm és halszag" címen kiadta könyvben az úti karcolatait.

Az jut eszembe erről a könyvről, hogy milyen fontos a színházban, jó-e az angol darab fordítása. A nézőtéren senki sem ért darabfordításhoz, senki sem szakértője az angol színpadi dialógusnak, senki sem tudja, hogy milyen alakú magyar mondatok valók színpadra és milyenek kerülendők, a legtöbb ember sohasem nézi meg, ki fordította a darabot, sőt a legtöbb embernek eszébe sem jut, hogy egy angol darabot egyáltalán fordítani kell. Mégis a rosszul fordított darabnak nincs akkora sikere, a jól fordított darabnál pedig ül a néző, úgy érzi magát, mint a langyos fürdőben, és gyönyörködik, holott nem is tudja, miben.

A Nádas útikönyve is olyan, hogy a közönség voltaképpen nem is eszmél rá, miért olyan jó. Pompás megfigyelései most is telitalálatok, plasztikus megjegyzései most is virtuóz módon jellemeznek, témái most is érdekesek, hiszen kit ne érdekelne ma, mikor mindenki szeretne kiszállni a saját életéből, a párizsi gyors, a Mistinguette este, a Puccinihoz hasonlító részeg ember a Rat Mortban, a Quartier Latin fanyar húshagyó keddje, a Perroquetban táncoló fehér-fezes maharadzsa, az utcai muzsikusok a British Múzeum előtt, a Lock londoni kalaposboltja, a piranói megvadult szamarak, a velencei hotelbeli mosogató vödrök, a slafrokban bicikliző portoroséi nők, meg mind a többiek, emberek, kocsik, rendőrök, pincérek, aszfaltok, hajók, az egész nagy forgatag, az egész világ.

Ez mind kitűnő és érdekes és nagyon színes. Joggal tetszhet nagyon mindenkinek. De tulajdonképpen nem ez tetszik benne. Én tudom, hogy mi, mert kihallom belőle. El van dugva benne egész messzire, egész mélyre, kicsit szégyenlősen és csendesen egy elsőrangú lírai költő. Finom költő, kedves, meleg, megbocsátó, szeptemberi mosolyú, kissé meghatott és véghetetlenül vágyakozó.