Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 18. szám · / · Figyelő · / · Irodalmi figyelő

Reményi József: "Dark Laughter"
Sherwood Anderson regénye.

Sherwood Anderson «Dark Laughter» című regényét érdemes figyelembe venni. Aki Jack London és Upton Sinclair, esetleg Edith Wharton alapján ítéli meg az amerikai lelket, az Sherwood Andersonban alig ismerne rá az amerikai íróra. Komplikáltabb, merészebb, nyíltabb, művészibb. «Dark Laughter» legtökéletesebb regénye. Tárgya? Az őszinte érzések igazolása az alkalmazkodó érzésekkel szemben. Cselekménye? Egy újságíró beleun a szellemi favágásba s egy indianai városban gyári munkás lesz. Egy ideig a fizikai munka jót tesz az idegeinek. Túl van a harmincon, jóval innen a negyvenen s úgy érzi, hogy csenevészesedésnek indult érzései még egyszer életre kelnek, amikor beleszeret a gyáros feleségébe, aki ugyancsak szereti. Az asszony ott hagyja az urát. A cselekményért nem lenne érdemes ezzel a regénnyel foglalkozni. Ám, olyan alkotó erő s olyan lélekismeret, az amerikai és az emberi léleknek olyan mély megérzése él benne, amiért meggyőződésem szerint Sherwood Andersont a legkülönb élő amerikai írónak kell nevezni.

Amerikában kell élni, a jenki-amerikaiak sorában kell nemcsak gazdaságilag, hanem társadalmilag is elhelyezkedni, hogy a regény levegőjét s bizonyos jellemeit tökéletesen megértsük. A négerek gyerekes nevetését fejezi ki a «Dark Laughter», s Sherwood Anderson szereti ezt a nevetést, amely öntudatlanul fölényes a megszervezett élettel, a társadalommal, a sikerrel, a gazdasági aránytalansággal, a demokratikus frázisokkal szemben. Szereti ezt a nevetést, mert a legelhagyatottabb, a legmellőzöttebb lelkek szuverén megnyilatkozása; fölény, amely nem gőgös, fölény, amely nem a fitogtatott alázatból ered. Nevetés, amely nem ismer problémákat. A néger rabszolgák, ha fel is szabadultak, mégis rabszolgák, ám ugyanakkor urak, parancsolók, mert jobban tudnak nevetni azoknál, akiknek szolgálnak, mert félelmeik legfeljebb babonásak s nem racionálisak, azaz a mindenségtől félnek, amelyet nem értenek meg s nem a szomszédtól, aki esetleg jobban ért a pénzszerzéshez. A regényben a négereknek alig van szerepük s mégis minduntalan érezzük jelenlétüket. A néger hajómunkásokban, a lusta, lézengő csavargókban, a néger cselédekben, ritmikus mozdulataikban, erkölcs nélküli szempontjaikban, amelyek nem is szempontok, folyton kacag az életöröm. Úgy élnek, mint a természet s a társadalom mesterkélt korlátait csak gazdasági téren veszik figyelembe, de nem magánéletükben. S akik körülöttük élnek, akiknek engedelmeskednek, akiknek adott esetben hódolniok kell, akik programszerűen vagy ösztönösen alacsonyabb rendű embereknek tekintik őket, azok szenvednek, előítéleteik rabjai s az öröm gyarló dilettánsai Sherwood Anderson nemcsak megfigyelő, hanem költő is, aki azonban nem eszményesíti a négereket, hanem megérti bennük azt, ami olyan szép, mint a költészet. Nevetésük az érzés diadala az érzelgősséggel szemben, a költészeté a pragmatikus filozófiával szemben, a sikert nem kereső léleké a sikerben korántsem megnyugvást lelő lélekkel szemben.

A jellemek? Bruce Dudley, a chicagói újságíró, akinek ez nem a valódi neve. Az újságírással kapcsolatban nincsenek illúziói, mert tudja, hogy az újságírás, főként Amerikában, aligha szellemi munka. Irtózik a félművészektől, akik állandóan európai művészi jelszavakon kérődznek. Riporterszimatja kitűnő s egy ideig ezért tartják a lapnál. Tulajdonképpen Tom Willsnek, a «City Editor»-nak köszönhette, hogy nem küldték el. Felesége aki kartársa s ugyanannál a lapnál dolgozik, ambiciózus s kissé lekicsinyli az urát. Tucatembernek tekinti. Viszont az ura csak mosolyogni tud, amikor felesége novellaterveiről beszél, vagy arról, hogy egy elbeszélését sikerült elhelyeznie egy folyóiratban. A mosoly valósággal hisztériába kergeti az asszonyt. Nem valók egymáshoz. Tom Wills lebecsüli a hivatását, de kitart mellette, mert kényelmes s egyébhez nem ért. Háromszázezer ember olvassa azt a lapot, amelynek dolgozik s lebecsüli az olvasók intelligenciáját, általában az emberiség intelligenciáját, mert újságot olvas. Egy terve van: az emberi tehetetlenségről akar regényt írni. Alkalmasint sohasem írja meg.

Ebből a környezetből kerül az indianai városba Bruce Dudley. Old Harborban munkás lesz Fred Grey automobilkerék-gyárában. Egy Sponge nevű munkással barátságot köt. Sponge a négereken kívül a regény legemberibb alakja. Szeret dolgozni, szereti a whiskyt, szereti a feleségét, szereti a szombat estét, amikor pihenhet s jóllakhat, nyers s a humorában érzéki, s felesége megfelelő élettársa. Csupa derű és kujonkodás Sponge s a felesége is az. Megelevenedett Walt Whitman-vers a kellő emberi perspektívával. Az osztályöntudatot nem ismeri, a munkaadót nem tiszteli, mert hiszen a gyár alapítója, akit egyszer le is intett, vele egyvágású ember volt, de a mesterségét érti s ahhoz ragaszkodik. Ez a típus kiveszőfélben van Amerikában. Az irodalomból élővé fejlődött alakok sorában a Sponge házaspár az idők folyamán alkalmasint épp olyan közkincse lesz az amerikai életnek, mint Mark Twain Huckleberry Finnje.

Fred Grey, a gyáros. Nagyapja még lókupec volt, s a polgárháború idején a dél csapatai részére éppúgy szállított lovakat, mint az északi sereg részére. Business. S az unoka? tipikus amerikai tőkepénzes. Szinte gyerekes az arca s lelki tápláléka a detektívregény. Résztvett a világháborúban, meg van arról győződve hogy Amerika csakugyan a világ demokráciájának tett szolgálatot azzal, hogy az antanthoz csatlakozott, ám mindennél fontosabb, hogy iparmágnás, hogy sikerember, hogy saját magában az amerikai szervező és építő erő lényegét látja. Feleségével, aki egy gazdag chicagói ügyvéd leánya, Párizsban ismerkedett meg. Beleszeret. Mindenről beszél, csak a szerelemről nem, amikor megkéri a kezét. Naivul elképzeli az asszonyt Old Haborban, a gyönyörű otthonban, a ház legszebb díszének. Fogalma sincs az asszony belső életéről s a házaséletben is a szexuális közeledésében valósággal olyan, mint egy diák.

Az asszony? Érett szépség, a harmincadik év táján, ritmikus testű, eleven képzeletű, aki unatkozik. Bruce Dudley egy férfira emlékezteti, akit Párizsban látott s ezért beleszeret. Később a múlt árnyékát eltolja magától s szerelmét a volt újságíróra összpontosítja, akit kertésznek alkalmaz, hogy a közelében lehessen. Az amerikai férfinak az ilyen nő érthetetlen. S amikor az asszony az ismeretlenbe indul Bruce Dudleyval, aki teherbe ejtette, a férj még mindig hajlandó őt visszafogadni s abban bízik, hogy a kényelemmel, amelyet a vagyon nyújt, a harminc dolláros cipőkkel s hasonló reményekkel magánál tarthatja az asszonyt. Az asszony elmegy. Viszont kevésbé álmodozó, mint Dudley, s közben arra gondol, hogy gazdag apjától majd kicsikar annyi pénzt, amivel az új életet meg lehet kezdeni. Mint nő, mint amerikai nő, tudja, hogy Bruce Dudley felesége jóval keményebb probléma az apjánál. Feltétlenül csak harccal bírhatja rá az asszonyt arra, hogy az urától elváljon.

A mellékalakok: egy amerikai újságírónő, akit a párizsi művészek bálján, egy orgián, az utolsó pillanatban egy honfitársa megment az erkölcs részére; egy festő, aki voltaképp portrégyáros s homoszexuális felesége az ügynöke; egy másik festő, aki Fred Greynek, a gyárosnak a barátja, s egy rossz festményt nyolcszáz dollárért rákényszerít, mire a gyáros úgy emlékszik meg barátjáról, mint Amerika legkülönb művészéről, mert hiszen a képre költött pénzt valahogyan igazolni kell; mind néhány vonással megrajzolt jellemek s jellegzetességeik, ha perverzek is, ha ostobák is, ha mindennapiak is, erősen szuggerálják amerikai mivoltukat.

A regényben igazán csak az egészen egyszerű emberek: a négerek s Sponge, a gyári munkás s a felesége élete élet. A többieké mesterkélt, feltételes alkalmazkodó, öntudatosan vagy öntudatlanul hazug.

Külön kell megemlékezni Sherwood Anderson nyelvéről. Muzsikál. Ezen a regényen meglátszik, hogy valóban lélekkel íródott s nem az esztétikai dogmáktól megfertőzött értelemmel. Kompozíciója gyenge, de nem baj. Néha túlteng a líra, erősen rapszodikus formában, de ez sem baj. Valaki úgy mert érezni egy regényben, ahogy az életben szeretne érezni. S ez nagy eset, nemcsak Amerikában.

(Cleveland, O.)