Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 18. szám · / · Kelemen Viktor: A bűn

Kelemen Viktor: A bűn
4.

Reggel fejfájással ébredt. Bódultan öltözködött. Zúgó agyán kusza gondolatok cikáztak keresztül. Furcsa szorongást érzett, aminek nem tudta okát adni s ez elcsüggesztette. Ösztönösen elhatározta, hogy Ágotát kerülni fogja. Délelőtt nem mozdult ki szobájából, sőt rosszullét ürügyével az ebédnél sem jelent meg. Az ablak mellett egy kis asztalnál ült és bélyeggyűjteményét rendezgette. De gondolatai újra és újra visszatértek Ágotához, sőt titkon remélte, hogy a lány meglátogatja, ha gyöngélkedéséről tudomást szerez. De este lett és Ágota nem jött el.

Másnap Ágota Ambrussal a szomszéd városkába kocsizott és csak ebéd után tértek haza. Máté vad türelmetlenséggel leste a pillanatot, hogy Ágotát láthassa. Délután kiült a forró verandára. Szeme könyve fölött az Ágota virágos ablakára tapadt. A homályos szobából olykor fölhangzott a lány csöndes dúdolása. Mátét a sírás fojtogatta tehetetlen dühében. Múltak a negyedórák, míg végre föltűnt a lány feje az ablak vasrácsa mögött. Kiköszönt és mosolyogva kérdezte:

- Mit csinálsz, Máté?

- Olvasok - mondta a fiú s a szíve vert. - Hát te mit csinálsz?

- Takarítok. Segíthetnél, ha nincs jobb dolgod. Jer.

Máté gépiesen fölállt és boldog kábulatban lépett a lányszobába. Ágota könnyű pongyolában foglalatoskodott, meztelen lábán formás kis papuccsal. Észrevette a fiú rosszul palástolt zavarát és vidáman mondta:

- Már csak a lomtáram van hátra, a szekrénytetőn.

Széket húzott a szekrényhez, a székre zsámolyt helyezett, azután könnyedén a zsámoly tetejére állva, egymásután poros kalapdobozt, száraz virágbokrétákat és virágos-kosarakat, könyveket és üres parfümös üvegeket adogatott le Máténak. A szék, amelyen Ágota dolgozott, az ablak és Máté között állt, a pongyola vékony szövetén áttetszett a lány rövid csipkés fehérneműje és lába szárának finom vonala. Meztelen és egyenletesen lebarnult húsa rugalmas volt, mint az elefántcsont és sima, mint a bársony. Miközben lábujjhegyre ágaskodott, tökéletesen karcsú bokája levált a kis papucs talpáról és kissé fölemelkedett. És érett nőiségének fanyarédes és szédítő illata áradt. A Máté szívében boldog és iszonyú izgalom viharzott föl. Kimeredő, üveges szemmel tapadt a lány lábára. Ágota érezte meztelen testén a fiú szájának forró leheletét és mosolyogva élvezte a Máté zavarát, amit győzelmes szépsége keltett. És Máté állt, süketen és meredten a futó pillanatok árjában. Boldog izgalmába fekete aggodalom csurgott; reszketni kezdett, szeme előtt elhomályosult a lány pompás teste. Örvény szélére sodródott; vad erőfeszítéssel szakította el magát és kirohant a szobából. A forró napsütésben magához tért. A szobából mintha a lány csengő kacagását hallotta volna. Mélységesen szégyenkezve elbarangolt a kertben; tanácstalanságában sírás fojtogatta és igen nagyon fájt a szíve.