Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 17. szám

Sándor Imre: Óh élet!

Szép vagy óh élet! engedd meg, hogy így szólítsalak,
Mint szorgos vármegyei költők, ha teszik a szépet pontos versmértékkel
Sárgahajú nőknek, kik kamillateával mossák szűz fejüket,
Hogy érdekesek legyenek, mint a kokottok.

Engedd el nekem a mértéket, szép szerelmesem,
Tekintve, hogy nem vagy szűz, ellenben sok alélt hajnalon hajoltak már mindig friss bimbóid fölé ványadt férfiak,
Kik szomorú ivások után reménytelenül hevertek gőzfürdő bőrdíványán reggeli tízig,
Míg jött a villamoscsengés és a biztosítóügynök fekete táskával.

Mily boldogság, hogy Krisztus volt, ki Samarián utazott által,
Különben: különben halál volna a morfium és pálinka
És a bőrdíványok véresek volnának átlőttfejű szomorú emberek vérétől.