Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 14. szám · / · Móricz Zsigmond: A vámőr

Móricz Zsigmond: A vámőr
1.

A vámőr haptákban állott az ajtó mellett.

Az őrmester fölhevülten dolgozott; nem lehetett hozzá szólani. A százados úr szabadságon volt, a főhadnagy kiküldetésen, ma egyedül parancsnokolt s a sok munkától ingerült volt.

- No mi van, Keresztényi? - nézett rá végre a vámőrre.

- Őrmester úrnak alázatosan jelentem, megjött-e már a fizetésem?

- Nem.

A vámőr hallgatott. Szigorúan nézett maga elé. Állkapcsát összeszorította és frissen borotvált szájaszélét előre düllesztette. Most nagyon vad és kegyetlen volt.

Az őrmester tovább folytatta a munkáját, aztán sietve szólt oda neki.

- A maga fizetését a negyedik szakasznál utalták még ki Biharháton. Ha megjön, megkapja.

- Igenis. De milyen lesz akkor az én karácsonyom?

- Mire magának a pénz, mindene megvan.

- Azér kell...

És ott maradt állva s Lottira gondolt, a bábócsi kasszírnőre, akivel ma találkozni kell, úgy érezte. Az őrmester később ránézett.

- Mit akar?

- Őrmester úrnak alázatosan jelentem, gyengélkedőt jelentek.

- Mér?

- Két hete fáj a fogam. Fogorvoshoz akarok menni a vonattal Bábócsra.

Az őrmester hallgatott.

- Ma nincs beosztása?

- Nincs.

- Ki van beosztva ma Bábócsra?

- Maklári.

- Mehet, de a vonattal visszajön... Maklárit ne várja be. Kifogás ne legyen.

- Igenis.

De még mindig nem mozdult.

- No? - kérdezte az őrmester.

- Őrmester úr adjon nekem 25.000 koronát.

Az őrmester kedvetlen lett.

- Nincs nekem pénzem, kölcsönadni való, aztán tarthatom a fejembe.

- Ha megjön a fizetésem, 540.000 korona, levonhatja őrmester úr.

- Ez az - morgott az őrmester s elővette a tárcáját. - Ha Bábócsra megy, váltsa fel ezt.

És kivett három darab 500.000 koronásat.

- Igenis.

Ő is elővette a tárcáját és betette gondosan a három darab lila pénzt.

Az őrmester visszalépett az asztalhoz s feltette a sapkáját.

- Kőthetek belőle, őrmester úr?

Az őrmester nem felelt, keresztülment előtte a szobán és kiment.

Ő pedig összecsapta a bokáját és sarkon fordult.