Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 14. szám · / · Móricz Zsigmond: A vámőr
A vámőr haptákban állott az ajtó mellett.
Az őrmester fölhevülten dolgozott; nem lehetett hozzá szólani. A százados úr szabadságon volt, a főhadnagy kiküldetésen, ma egyedül parancsnokolt s a sok munkától ingerült volt.
- No mi van, Keresztényi? - nézett rá végre a vámőrre.
- Őrmester úrnak alázatosan jelentem, megjött-e már a fizetésem?
- Nem.
A vámőr hallgatott. Szigorúan nézett maga elé. Állkapcsát összeszorította és frissen borotvált szájaszélét előre düllesztette. Most nagyon vad és kegyetlen volt.
Az őrmester tovább folytatta a munkáját, aztán sietve szólt oda neki.
- A maga fizetését a negyedik szakasznál utalták még ki Biharháton. Ha megjön, megkapja.
- Igenis. De milyen lesz akkor az én karácsonyom?
- Mire magának a pénz, mindene megvan.
- Azér kell...
És ott maradt állva s Lottira gondolt, a bábócsi kasszírnőre, akivel ma találkozni kell, úgy érezte. Az őrmester később ránézett.
- Mit akar?
- Őrmester úrnak alázatosan jelentem, gyengélkedőt jelentek.
- Mér?
- Két hete fáj a fogam. Fogorvoshoz akarok menni a vonattal Bábócsra.
Az őrmester hallgatott.
- Ma nincs beosztása?
- Nincs.
- Ki van beosztva ma Bábócsra?
- Maklári.
- Mehet, de a vonattal visszajön... Maklárit ne várja be. Kifogás ne legyen.
- Igenis.
De még mindig nem mozdult.
- No? - kérdezte az őrmester.
- Őrmester úr adjon nekem 25.000 koronát.
Az őrmester kedvetlen lett.
- Nincs nekem pénzem, kölcsönadni való, aztán tarthatom a fejembe.
- Ha megjön a fizetésem, 540.000 korona, levonhatja őrmester úr.
- Ez az - morgott az őrmester s elővette a tárcáját. - Ha Bábócsra megy, váltsa fel ezt.
És kivett három darab 500.000 koronásat.
- Igenis.
Ő is elővette a tárcáját és betette gondosan a három darab lila pénzt.
Az őrmester visszalépett az asztalhoz s feltette a sapkáját.
- Kőthetek belőle, őrmester úr?
Az őrmester nem felelt, keresztülment előtte a szobán és kiment.
Ő pedig összecsapta a bokáját és sarkon fordult.