Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 12. szám · / · Figyelő · / · Film-figyelő

Hevesy Iván: A magyar rendezők és a magyar filmgyártás

A filmrendelet segítségével újra meginduló magyar filmgyártás mostani, első esztendeje döntő jelentőségű lesz az egész magyar filmtermelés jövendő sorsára. Most fog eldőlni igazán, hogy a magyar kultúra, amely a nemzetközi filmművészetnek annyi komoly értéket exportált írók, rendezők és színészek személyében, ki tud-e sarjasztani magából csak saját gazdasági és művészi eszközeire támaszkodó élet- és versenyképes filmprodukciót.

A nagy munka igazi sikerrel csak akkor biztathat, ha szorosan hozzákapcsolódik a magyar film első fejlődési korszakához, tehát ha nem negligálja a pompásan indult, de hirtelen megszakadt magyar filmkultúra tradícióit és bekapcsolja annak azokat a munkásait, akik termékeny munkával hátuk mögött, ismerték meg a magyar film lehetőségeit, úgy külső eszközök tekintetében, mint a speciális és karakterisztikus filmhatások szempontjából.

Aktuális most, a munka megindulásakor felhívni a figyelmet két magyar rendezőre, akik a legutóbbi évekig, elszigetelten nehéz körülmények között fenntartották a magyar film fejlődésének folytonosságát. E két rendező: Balogh Béla és Gaál Béla.

Balogh Béla a magyar film egyik legjobb munkása és legkitűnőbb úttörője. Egyike volt azoknak a pioníroknak, akik a magyar filmet szerény anyagi eszközökkel, úgyszólván a semmiből megteremtették és életképessé virágoztatták. Több mint harminc filmet rendezett meg és fokozott munkával, fokozott fejlődéssel elérte velük az európai színvonalat. "A pálutcai fiúk" második feldolgozása, amelynek a napokban volt meg a reprize, Balogh Béla tudásának és művészi képességeinek legszebb teljességét reprezentálja. Balogh külön érdemei közé tartozik, éppen a mostani magyar filmgyártás tendenciájának szempontjából, hogy annyi magyar levegőt és magyar színt tudott filmjeibe belevinni, amennyit egy más rendező sem és azonkívül az is, hogy filmjeit mindig nemes, etikus célzattal alkotja meg. Neki a film nem üzlet, hanem szeretettel teljes, komoly mesterség.

A fiatalabb Gaál Béla, aki először mint a Madách Színház igazgatója tette ismertté és jóhangzásúvá a nevét, később, a háború utáni években csatlakozott kitűnő filmjeivel Balogh Béla eredményeihez. Egyike lett azoknak, akiknek a neve a legszebb emlékekkel kapcsolódik hozzá a magyar film reneszánszához. Mint a Star-fimgyár főrendezője készítette filmjeit, amelyek közül a legutóbbi, az idei szezonban bemutatott "Rongyosok" nemcsak hogy abszolút nemzetközi értékszínvonalat jelez, hanem olyan film, amely kedves zsánerszerűségével, tónusának közvetlen könnyedségével és áttekinthetően kiemelt, mégis fordulatos és szövevényes vonalvezetésével szinte különálló helyet foglal el a filmstílus lehetőségei között.

Természetesen nemcsak Balogh Béla és Gaál Béla képességeinek kellő mértékű felhasználásra kell gondolni. Bele kell kapcsolni a magyar filmgyártásba mindenkit, aki nemzetközi értékeket jelent. Elsősorban arra kellene gondolni - nemcsak gondolni, cselekedni is ilyen irányban -, hogy hazahozzuk és méltó munkához juttassuk Kertész Mihályt és a többi kitűnő, külföldre szakadt magyar rendezőt, akik magukkal hoznák európai gyárakban szerzett rutinjukat és tudásukat a születő új magyar film hasznára és dicsőségére.