Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 10. szám
Most, mikor könnyek zápora után,
Ázott pillákkal, földörzsölt piros orral ülsz,
S táguló cimpád úgy szívja fel mélyen a
Kölnivizes üvegecskét:
Nézz ki az ablakon, édes.
Mily tikkadt alkonyi ég ez.
Zsiros földek szaga gerjed.
S úgy száll száll egyre feljebb.
És mintha a fű szagát
Karjába emelné a bokor.
Bokorét a fa,
S a mezők szagát
Úgy vonzaná a messzi hegyek szaga.
S hegyeket a távoli, távoli
Esőszagu felhők várják.
S túl mindeneken úgy szívja fel
Szippantja fel a szagok árját
Kábulva magába az égen a bibor
Bibor alkonyi nap:
Ez az isteni Orr!