Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 10. szám

Gellért Oszkár: Szálló illatokkal

Most, mikor könnyek zápora után,
Ázott pillákkal, földörzsölt piros orral ülsz,
S táguló cimpád úgy szívja fel mélyen a
Kölnivizes üvegecskét:

Nézz ki az ablakon, édes.
Mily tikkadt alkonyi ég ez.

Zsiros földek szaga gerjed.
S úgy száll száll egyre feljebb.

És mintha a fű szagát
Karjába emelné a bokor.
Bokorét a fa,
S a mezők szagát
Úgy vonzaná a messzi hegyek szaga.
S hegyeket a távoli, távoli
Esőszagu felhők várják.

S túl mindeneken úgy szívja fel
Szippantja fel a szagok árját
Kábulva magába az égen a bibor
Bibor alkonyi nap:

Ez az isteni Orr!