Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 9. szám · / · Figyelő · / · Szinházi Figyelő

Nagy Lajos: Az öngyilkos élete
Székely Jenő drámája az Új Magyar Drámaírók Bemutató-ciklusa keretében

Az asszony leugrik az ötödik emeletről s meghal, - ezzel kezdődik a tragédia a valóságos életben. A dráma ezzel az öngyilkossággal kezdődik. Rémült sikoltás, az öngyilkosság a függöny mögött megtörtént; utána a függöny elé lép a férj s a nézőtér felé, azaz az emberiség felé igazolni akarja magát. E célból a színpadon felidézi családjának elmúlt életét: az övét, feleségét, fiáét s két lányét, akiknek élete szorosan bekapcsolódott az ő családjáéba.

A rekonstruált élet férj és asszony házasságának első évével kezdődik s rövid színpadi képekbe sűrítve következnek egymásután a főbb szakaszai, oly jeleneteket mutatva, melyekben a két konfliktusban álló főalak - férj és asszony - problémája vonaglik s fejlődik a tragikus megoldás felé. A házaspárnak fia születik, a fiút az apja a maga életelvei szerint neveli, az apa pedig a harcos élettől visszavonult, békét áhító ember, aki családi házakat épít. A konfliktus férj és asszony közt abból ered, hogy az asszony, aki orvosnőnek készült, tettekre, harcra, célok felé való előretörésre vágyik s üresnek érzi az életét, az idők folyamán mind üresebbnek s mentő álma az, hogy majd - fia folytatja azt, amit ő abbahagyott, majd fia lesz küzdő és nagyratörő. A harcos élethez Olga, a békés tespedéshez pedig Anna lenne a megfelelő élettársa a fiúnak; Olgát az anya, Annát pedig az apa szeretné a fiú oldalán látni. Péter Annát választotta, - ennek így kellett történnie, mert hiszen az asszony öngyilkos lett. De ez már nem rekonstruálódik a színpadon, hanem tovább folyik az életben maradt szereplők élete, melynek folyamán Péter mégis csak Olgához csatlakozik s elindul vele harcra a harcos világba, tehát mégis folytatja s diadalra akarja vinni az anya megtört életét.

A mű ötlete rendkívül érdekes. Részletes elgondolásában s a technikai megoldásokban határozott színműírói tehetséget mutat. De a kigondolás és kitervezés után arra, hogy a keretet eleven, feszült s magával ragadó tartalommal töltse ki az író, nem volt elegendő az ereje. Főalakjainak problémái kissé irodalmár-ízűek, másképpen: mondvacsináltak. Nem meggyőző például a nőnek gyakori szavalása arról a bizonyos küzdelemről, melyet akar, amelyről konkrét képet sehogy sem tudunk kapni. Az egyes képek csak híg extraktumot adnak s talán ezért nem válnak elevenebbé; inkább úgy érezzük, hogy a szereplőkön keresztül az író beszél, s jóllehet a kép extraktum, mégis kissé bőbeszédűen; vagy másképpen: a szereplők leckét mondanak fel.

A színészek derék munkát végeztek, nagy igyekezettel. Fenyő Aladár játszotta a főszerepet, teljesen érvényre juttatva az író szándékait.