Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 8. szám · / · Figyelő · / · Képzőművészeti figyelő

Elek Artúr: A "Kut" kiállítása

A Képzőművészek Új Társasága immár harmadik kiállítására új és fiatal erőkkel gyarapította meg sorait. Ezt a művésztársaságot nem éppen fiatal művészek alapították, de a cél, amelynek nevében egyesültek, fiatalos volt: a művészet újabb törekvéseinek szóhoz juttatása és népszerűsítése. Ifjabb éveikben a "Kut" alapítói jórészt "forradalmárok" voltak, ami a művészetben a hagyományos művészi gyakorlattal való szembefordulást jelenti. A forradalmári hév legtöbbjükben a haladó évekkel sem hűlt ki, közöttük nem egy ma is úgy keresi stílusát és korának stílusát, mint hajdan, ifjúsága esztendeiben.

Következetesség van tehát abban, hogy ők álltak az újat kereső csoport élére, és múltjukhoz máltó cselekedet, hogy a fiatalokat is maguk közé bocsátották. Annyival nagyobb érdemük ez, mert az érvényesülés egyetlen lehetséges alkalmához segítettek vele sok fiatal tehetséget. A dolog természetéből következik, hogy a "Kut" harmadik kiállítása két határozottan megkülönböztethető részre válik: a fiatalok és az idősebbek csoportjára.

Az idősebbekéből tulajdonképpen kiütközik Csók István művészete. Csók sohasem volt "forradalmár" és immár régen megállapodott stílusú festő. Az ő neve inkább csak díszt jelent ennek a csoportnak. Nem úgy Vaszary Jánosé. Nála forrongóbb lelkű művész a legfiatalabbak között sincsen. Hasztalan ette meg kenyere javát és hiába látszott úgy a háború után következett években, hogy ez a hatalmas tehetség végre rátalált arra a kifejezési módra, amellyel sajátosságait a legteljesebben láthatóvá tudja tenni. Legújabb munkái újabb fordulatot jelentenek művészetében, de inkább vissza, a sokaktól már elbúcsúztatott impresszionizmus felé. Vaszary temperamentumánál fogva impresszionista: hirtelen impulzusokra megmozduló és rögtönözve alkotó festő. Legújabb stílusába átmentette a megelőzőből annak telített színeit, amelyek egyben stilizáltak is, a természetéitől bizonyos fokig elvonatkozottak. Új képei ugyan nem mutatnak pályáján előre, de üde és önkéntelen alkotásai egy javaerejebeli művészegyéniségnek.

Rippl-Rónai József neve is inkább dekórum ebben a társaságban, semmint program. Az ő rég megérett művészete, mint pincében a nemes bor, egyre zamatosodik, egyre finomodik. Ő az örök ifjúság példázója a fiatalok társaságában. A többi alapító közül a festők ezúttal általában nincsenek legjobb formájukban. Kivétel közöttük Márffy Ödön, ki régebbi önkényeskedő korszaka után, melyet a formák eltorzítása jellemzett, most a természet felé közeledik. Vehemens előadású képein így fejlett rajztudása is mindenki számára láthatóvá válik. Ha színeivel kevésbé önkényesen bánnék s főként, ha csoportosításukban jobban követné a természet sugallását, tiszta impresszionizmusnak lehetne mai művészetét minősíteni. Ami mint művészeti program ugyan nem jelent egészen újat, de hát a művészeti új úgyis független programoktól és jelszavaktól, az magától jelentkezik minden friss vagy megújhodó egyéniség alkotásaiban. S a döntő alkotásokra, a nagy összefoglaló erőfeszítésre, úgy látszik, most érett meg Márffy művészete.

Kmetty János még mindig adós azoknak a nagy feladatoknak megoldásával, amelyekre régebbi kiállításokon oly bíztató ígéretet tett. Mostanában kisebb igényű képeket fest, köztük finom vízfestményeket. Perlrott-Csaba Vilmosnak is valami nagy élmény kívánunk, amely fölpezsdítse a vérét és újabb nekilendülésre ösztökélje. A nagy eredetiségű Egry József Berlinbe küldte legjava munkáit. Ennek a kiállításnak csak kevés jutott belőlük. Szobotka Imre színérzéke egyre finomodik. Nyilvánvaló, hogy ezt a tudományát kellene kifejlesztenie, nem törődve kubista emlékeivel, melyeknek formalizmusa akadályozza a zavartalan élvezetben a nézőt. Szőnyi Istvánnak néhány megragadó tájképe függ a kiállításon. Érdekes atmoszférikus tárgyú festményein új és hálás motívumra sikerült találnia. Derkovits Gyula előtt is örvendetesen tágul a világ. Egyre nagyobb dolgokat és egyre hatalmasabb összefüggéseket fedez föl benne a maga számára. Művészete áhítatosabb és bensőbb, mint valaha. Az ellentéte Scheiber Hugó, ez az erőtől duzzadó művésztemperamentum, ki eredeti ösztönösségét újabban egy kimódolt és mesterséges ornamentum-stílusnak rendeli alá. Kár a drága esztendőkért, amiket elveszteget vele. Bornemisza Géza egyszerű és finom vízfestményei mellett egy sorozatnyi érdekes olajfestményét mutatja be. Ferenczy Noémit is a festők között említjük meg, noha csak gobelineket állított ki. Az ő művészete őszinteségre és mélyen átérzettségre csak a nagy primitívekéhez fogható.

Ezek volnának a kiállítás "öregei". A fiatalokról, sajnos, nem alakulhat a nézőben átfogó ítélet, mert ahhoz túlontúl kevés munkájuk képviseli őket; de amelyiküknek több műve került is bemutatóra, azokban is kevesebb a megfogható kvalitás, mint a megérezhető. Csaknem mindnyájan beérik a képtárgynak a vázlat állapotáig való fejlesztésével, a száguldó impresszióval. Az ilyen munkákban gyakran nagyerejű tehetség buzgása érzik, de az a tehetség sokszor alaktalan, sokszor tisztátalan elemekkel vegyült s amit belőle a szem megragadhat, nem elég ahhoz, hogy fejlődésének lehetőségeit megítélhesse. Mégis mindenképpen jó érzés a tehetségnek ekkora bősége.

Néhány fiatal művész különösen megállítja a figyelmet. Ilyen mindenekelőtt Peitler István, akinek nevével ezek a kiállításon találkozunk első ízben. Ritka finom érzés remeg szinte átszellemült munkáiban. Kérdés, mennyire tudja majd idővel pozitívvá alakítani azt, mi ma még szétfolyó érzés benne. Klie Zoltán ötletes és érdekes gyors impresszióinak egész sorát küldte be Párizsból. Ő is csupa tehetség. Az ő fejlődését is nagy érdeklődéssel várjuk. Kialakultabb művész kettejöknél Molnár C. Pál. Inkább látja náluk a célját és öntudatosabban igyekszik feléje amellett, hogy szintén finom érzékenységű és érdekes képzeletjárású festő. Emőd Aurél mind a hármuknál készebb festő, csak kevésbé független mesterétől, a kitűnő Vaszary Jánostól. Lahner Emil is új név. Szintén Párizsból küldte képeit, melyekben a gazdag érzelmi tartalom előbb említett társainál is kevésbé kialakított. Tehetséges ember. Róla ennél többet ma még nehéz volna mondani. Novotny Emil talán a legfestőibb észjárású művész a fiatalok között. Ha tájat fest, ha emberi alakot, a formákat széles foltokká oldja föl. Máris érdekes egyéni stílusa van. Miháltz Pál finom színharmóniáival tűnik föl.

A többi fiatalban is sok tehetség érzik. Egy-egy munkájukból, amely nem is teljes erőkifejtés eredménye, amelyben nincsen benne minden akaratuk és minden képességük, ennél többet megállapítani felelőssége tudatában alig merhet az ember. Meg kell várnunk a megérés évadját.

Szobra aránylag nem sok van a kiállításnak, de számos kiváló akad közöttük. Beck Ö. Fülöpnek Chorin Ferencet ábrázoló bronz mellszobra igazi monumentum felfogásánál és a benne összetömörített erőkifejezés mennyiségénél fogva. Ugyanő a kisplasztikában is kiválót alkotott táncoló női aktjával, mely az egyensúlyozásnak és komponálásnak igazi kis remeke. Egy vitrinányi nagyszerű érme és plakettje egészíti ki mostani kollekcióját. Ferenczy Béni fába faragott domborművei a fiatal művész jelentős haladásának bizonyítékai. Múzeumra megérett alkotások. Medgyessy Ferenc, Vedres Márk képviselik még a régibb nemzedéket. Csorba Géza, Varga Oszkár, Bokros-Birman Dezső és Mindszenti-Ferdel Lajos az ifjabbat. Csorba Géza néhány finoman idealizált női feje mellett két antik ihletű kis reliefjét és egy szép kis bronzaktját állítja ki. Varga Oszkár egy kisfiú jól megmintázott fejét.

Mint egész, a fiatalság és az üdeség illatát árasztja ez a kiállítás. Alig jelentkezik rajta szertelenkedés, annál nagyobb benne a mozgás. Az eleven élet nyilvánulása.