Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 5. szám · / · Figyelő · / · Szinházi Figyelő

Komlós Aladár: Kelemen Viktor: A fejedelem

Utopisztikus színjáték 3 felvonásban, előadta a Színházi Irodalmi és Művészeti Kultúrszövetkezet.

Teljesíti-e a kis sziget az Európai Unió kívánságát? Ez államügyek adminisztrálása. Nem érdekel. Csak a privátember érdekel, akiben magamra ismerek. De aztán bejön a színpadra egy férfi. Lassú a lépte, a tekintetében vigasztalanság és erő: - nem lehet még annyi jelzővel sem kimeríteni a levegőt, amely körülveszi. Az biztos, hogy már az első pillanatban, a megszólalása előtt érzékelhetően magán hordozza a lénye atmoszféráját: a nagyságét és a fájdalomét. Ez a férfi a fejedelem, - a színész, aki tökéletes megtestesítője: Toronyi Imre.

"Én és a világ: az erőviszonyok egyenlők", mondja a fejedelem, egyikében azoknak a frappáns, szép mondatoknak amelyek bennünk maradnak azután is, ha elhagytuk a színházat. A szív birodalma végtelen, azt nem veheti el tőlem az Európai Unió, mondja később, öngyilkossága órájában: akkor, mikor az Unió elfoglalja a szigetet.

Csak egy a baj: a fejedelem is és Kelemen Viktor, a dráma tehetséges írója is összetéveszti a szív birodalmát és az ő kis szigeti birodalmát. Ha a fejedelem halálos próbája annak a kísérlete, lehet-e az ember erkölcsi értelemben nagy, úgy minden érdeklődésünk és szimpátiánk kíséri. De mit jelent ennek a kísérletnek a szempontjából, hogy a demokratikus Európai Unió nem tűri a szigeti abszolutizmust a mint előrelátható volt, eltörli azt? Hát az ember csak úgy lehet nagy, ha abszolutista uralkodó? Ha az uralkodás szimbólum, mert a nagyság megmaradhat az uralom megdőlése után is; ha pedig nem szimbólum, ha a fejedelem nagysága csak abban állt, hogy abszolutista uralkodó tudott volna lenni: no hát akkor nekünk, akik nem akarunk abszolutista uralkodók lenni, nem sok közünk van az esthez. Az biztos, hogy a darab végén nem érzünk megrendülést. Miért siratnánk? A szív birodalma nem bukott el, a szigeti abszolutizmusért meg nem fáj a szívünk.

Van néhány jelenet a darabban (főleg a második felvonásban, de a harmadikban is), amely kitűnő színpadi érzékről, a hatáskeltés erős tehetségéről tesz bizonyságot. Kisebb szerepében igen jó volt Barsai Lajos. De ami továbbcseng bennünk, ha meg is néztük a darabot, az néhány élesen megformulázott, okos és szép mondat és Toronyi Imre színészi produkciója, aminőt ritkán látni színpadjainkon.