Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 2. szám · / · Figyelő · / · Film-figyelő

Hevesy Iván: Rongyosok

Az évek óta pangó magyar filmgyártás újjászületését jelzi ez a film. Éppen a legjobb időben jött, hogy tanúbizonyságul szolgáljon a magyar film életképességéről akkor, amikor a filmrendelet körül keletkezett harcok a leghevesebben dühöngenek a "film-szakma" berkeiben. Mert a Rongyosok c. filmjáték európai nívót jelent mindenféle szempontból.

A kedves, vidám sujet Zilahy Lajos a dramatizálás Fodor Miklós, a rendezés Gaál Béla, a kulisszák Básthy István, a fotografálás Vanicsek János munkája. Meséje gazdag, eleven és mulatságos, nem szokványos és nem elcsépelt, a motívumok is, kevés kivétellel, egészen originálisak. Két ágrólszakadt vándorkomédiás, apa és leánya megtalálják egy gróf elvesztett bőröndjét, elegánsan kiöltözködnek, a közeli fürdőhelyen összebarátkoznak egy gazdag parvenü famíliával. A parvenü fia megkéri a komédiáslányt, akit grófkisasszonynak hisz. A gróffá vedlett komédiás ráveszi leányát, hogy fiúvá öltözve kérje meg a parvenü lányának a kezét, mert így egyszerre veje és menye lesz a parvenünek és később birtokosa teljes vagyonának. Két hálás forrása fakadt így a komikumnak. Az álgróf és a gazdag smokk egymástól igyekeznek ellesni a kellő viselkedést és az előkelő modort. Ez az egyik. A másik pedig a lány váltakozó kettős, menyasszonyi és vőlegényi szereplése, amelyből természetesen a helyzetkomikum számtalan pompás szituációja robban ki.

A rendezés kitűnő: ötletes és eleven. A darab friss tempója csak ritkán lanyhul. Kár, hogy mindjárt a kezdés egy kissé nehézkes: természeti motívumok sora beleágyazva hosszú, költőieskedő felírások tömegébe, hogy a reggelbe ébredő erdő friss hangulatát intonálják, mint kiinduló alaphangot. mennyivel jobb lett volna e filmszerűtlen kezdés helyett - in medias res - valami későbbi motívummal, a vízpart melletti borotválkozással, az ásítással vagy a faluban tartott előadással indítani el a cselekményt.

A történet valószínűsége szempontjából határozott egységi hibát mutat a darab. A cselekmény általában véve realisztikus, egyes motívumok viszont túlmennek a valószerűségen. Így például maga a kettős menyasszony-vőlegény-szerep, hogy egy nagyobbat vagy az ételekkel telegyömöszölt cilinder jelenete, hogy egy kisebbet említsünk. Röviden így lehetne jelölni ezt a stílusheterogénséget: a vígjátékba burleszkelemek keveredtek.

Mindez azonban nem ront lényegesen a darabon, amely nemzetközi filmmértékkel mérve is elsőrangú eredményt hozott. Elsőrangú a színészek produkciója is, elsősorban Csortos Gyuláé és Bajor Gizié, a főszereplőké. Hibátlanul jó teljesítményt adtak a jól megrajzolt mellékalakok megtestesítői is: Kürti József, Gyöngyössi Teréz, Pethes Sándor, Abonyi Marianne, Dózsa István, Vándory Gusztáv és Kertész Kálmán.