Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 1. szám · / · Figyelő · / · Szinházi Figyelő · / · Kosztolányi Dezső: Pirandello
Szellemi és művészi életünk e kettéhasadását senki sem látja oly öntudatosan, mint Luigi Pirandello. Művészetének súlypontját belső világunkba helyezte, melynek csak vetületét mutatja a színpadon. Drámai határvillongások az öntudat és öntudatlanság mezsgyéjén. Két világ van, a külső és belső s két élet is, az a merev, változtathatatlan élet, melyet magunkkal hoztunk és az az élet, melyet erről elképzelünk. Élet az, hogy vagyunk, de éppoly élet az is, hogy ezt észrevesszük, a gondolat tükréből.
Ez határozza meg szükségszerűen művészetének formáját is. Miután elmenekült az erkölcsi és társadalmi kérdések káoszából, teljesen bezárkózott a lélektanba. Művészete elemző. Erkölcsöt nem ismer, csak az erkölcsök különböző szempontjait. Ábrázoló módszerében realista. Álomalakjai úgy beszélnek, mint az utcai járókelők, hiszen éppannyira élnek, mint azok. Ebben az ellentétben van párbeszédeinek varázsa.