Nyugat · / · 1925 · / · 1925. 23-24. szám · / · Figyelő · / · Szinházi Figyelő

Fenyő Miksa: Heltai Jenő egyfelvonásosai

Heltai Jenő három kis vígjátékával művészete irodalmi értékeltetésének fordulópontjához ért. A meleg érdeklődésen, mellyel a közönség ez alkalommal az író alakját körülvette, a kritika csaknem egyértelmű hódolatán - egymásba botló jelzőkkel ugyan és nagy zavarokkal az osztályozás körül - le lehetett mérni: Heltai Jenő túllépett az irodalmi gourmandok féltékeny megbecsülésén, az újságok nyelvén szólva beérkezett. Nem a jubileumok részletfizetésre alapított, politikai korifeusok által beszervezett meghajlása ez az olvasó közönségnek az ünnepelt író előtt, hanem egy egész író és egész élet pompás munkája a maga értékeivel, mágneses erejével most teljesedett ki a közönség előtt. Anélkül, hogy e három egyfelvonásos színpadi vagy irodalmi értékét érinteni akarnák, meg kell állapítanunk, hogy ez a nagyon meleg s klasszikus rangsorba emelő érdeklődés nem a daraboknak szólt, hanem a darabok ötletéből, mint egy ünnepi alkalomból, Heltai Jenő egész irodalmi működésének.

Két évtized óta kisérem folyton fokozódó érdeklődéssel ennek a géniusznak minden megnyilatkozását. 1910-ben írtam róla először az "Írók, színészek és más csirkefogók" kötete alkalmából; azóta mi minden történt, milyen fölindulások égszakadások; új világok születtek, új légkörrel, új villamosságokkal: azt kellene hinni, hogy ez az új világ Heltai Jenő "derűje, bölcsessége, fölényessége, szeretetreméltósága, szellemessége" fölött napirendre tért. Nos hát tessék elolvasni bármelyik kötetét (nagy ár, hogy egyik-másik hiányzik a könyvkereskedői forgalomból, így nevezetesen azt a kötetet sem tudom fellelni, mely legremekebb elbeszélését hozta, "Mese a sovány költőről és a kövér költőről,) - tehát bármelyik regényét, elbeszélését, tréfáját olvassuk el, nem találunk egyetlenegyet, mely nem ragyogna azon frissességében s nem keltené fel bennünk ugyanazt a meleg érdeklődést, mint egykor boldogabb időkben. A mának minden ütközése, komplikációja, kérdőjele végigrezeg rajtuk, nem mint program, ragasztott vignetta, de embereinek emberi voltán, gyarlóságukon és méltóságukon. A derűje az emberismeretéből és emberszeretetéből fakadó derűje (ugyanaz, mely Cervantes regényét örökéletűvé teszi,) mely Heltai írásait átmentette a letűnt világból, és a mód, ahogy az író vele megy minden alakjával, ahogy szemük ablakán kedvesen kimosolyog, ahogy meztelenségüket felfedi és betakarja. Hát persze, hogy gyöngék, mint minden ember, hívságosak mint minden ember, önzők mint minden ember, bogarasak mint mindem ember, - de éppen ez a gyümölcsös bölcsesség s mindent átfogóan elbeszélő művészetének valami olyan ritka, csak a legjobb franciáknál található tökéletessége volt az, mely Heltai Jenő műveit nemcsak hogy átmentette egy világégésen, de diadalra is segítette. ("A kis cukrászdát" én ma is a legkülönb karakter drámának tartom, ha ugyan szabad Heltaira ilyen iskolás kifejezést használni.)

*

A három egyfelvonásos, melynek alkalmából mindezt elmondjuk, ugyanezeknek az írói és emberi kvalitásoknak csillogóan szellemes játéka. "Arcok és álarcok" ez természetesen Heltainál nem jelenti azt, hogy valamely drámai szituációban lerántja embereiről álarcukat, - hanem jelenti azt az álarcot, mely úgyszólván el nem távolíthatóan hozzátartozik arcukhoz, emberi mivoltukhoz. Ugyanazok a fura, élettől megtréfált, fogyatékosságaikat magukkal és az élettel szemben takargató emberek, kik mind alulmaradnak, mert az élet erősebb náluk, de akik maguk mellett tudják az írót s akiknek számára az író éppen e révén megszerzi minden érdeklődésünket, minden szimpátiánkat. "Az orvos és a halál" és a "menazséria" című vígjátékok így egymás mellett valósággal "Jeu de l`amouret de la mort"...A három kis vígjátékot a Vígszínház a megérdemelt szeretettel és gondossággal játszotta és a közönség becsületére váló szívességgel fogadta.