Nyugat · / · 1925 · / · 1925. 22. szám · / · Figyelő · / · Irodalmi Figyelő

Szegi Pál: Pierre Reverdy

A legújabb francia líra reprezentásai közül Pierre Reverdy költészetét érte eddig legnagyobb elismerés. Múlt esztendőben a prix du Nouveaumonde koszorúját kapta meg verseinek összkiadásával. A bíráló-bizottság tagja volt többek között Valery Larbaud, Jean Giraudoux, Cocteau és Paul Morand is. Ezt az ítéletet tehát úgy tekinthetjük, mint az új francia irodalom lelkiismeretének szavát.

Az "Epaves du Ciel" (Nrf. 1924.) kötete után most jelentek meg Reverdy újabb verse: "Les Ecumes de la Mer" (Nrf. 1925.)

Az új francia poézis mély és áhítatos lírizmusa Reverdy költészetében teljesedik ki. Elbomlott formák, lebegve úszó mondatok, laza kapcsolások fogják össze a testetlen, foszladozó gondolatot. A nyelv hullámzó zeneisége felolvasztja a gondolat merev, racionalisztikus burkát, s a tárgyakat kioldja realitásuk kérgéből. Ezekben a versekben a gondolat és a valóság teste fölpattan, s egy lényegűvé válik érzelemmel, hangulattal. Reverdy maga mondta verseiről, hogy azok az öntudat mély rétegeiből szállnak föl, mint források sötét mélyéből fényes buborékok, s a víz színén szétpattanva összekeverődnek a fénnyel. A fény megfoghatatlanságát és tisztaságát áhította meg ez a líra, mely a valóság kapcsolataitól mindenben független és csak önmaga törvényeit tölti be.

Ez a költészet irreális és a logika tiszta vonatkozásai is idegenek tőle. Természetszerűen következik ebből a plaszticitás, a formai és kompzicióbeli exaktság homályos elködösödése. Ezekben a költőkben a tiszta forma áhítat összeszövődött, megkeverődött a hangulatig és motívumaiban is mindentől független tartalom áhítatával. A mai francia lírában valósult meg legtisztábban a tartalom-forma dualitásának igaz áthidalása. Itt a forma, a nyelv nem edénye már valami tartalomnak, hanem az élet nagy és belső egy nevezőre hozásának tiszta kifejeződése. Itt átszakadnak a külső és belső válaszfalai és a legteljesebb közvetlenséggel szólal meg maga a lélek. Ez tulajdonképpen a szürrealizmus ideálja. S Pierre Reverdy ma a szürrealisták csoportjához tartozik.

Reverdy költészetének bázisa a "kép"(image,) mely az új francia lírában érett és tiszta formája a hasonlatnak. Két többé-kevésbé különböző realitás egymáshoz közelítéséből születik, a lényegében a két dolog távoli lelkének mély és újhangú összecsengése. Természetesen ezek a képek is irreálisak, mint ama jelzők, mik össze tudják fűzni egymással a legtávolabbi dolgokat is. A mai francia líra, s Reverdy lírájának belső tüzét a nagy áthidalások lendülete és heve adja meg. Reverdy, ki egyben teoretikusa is költészetének, azt mondja valahol: "Ce qui est grand ce n`est pas l`image, mais l`emotion qu`elle provoque."

Az új francia lírának ez a mániákusan hajszolt megtisztulás-vágya, mely a szimbolizmus talajából sarjadt, s formailag is visszavezethető Rimbaud "Une Saison en Enfer"-jéig, szülte a szürrealizmus különben legnagyobb részben reklám-izmusának két-három valóban jelentős és igaz képviselőjét, elsősorban Paul Eluard-t és Pierre Reverdy-t.