Nyugat · / · 1925 · / · 1925. 22. szám · / · Figyelő · / · Irodalmi Figyelő · / · Komlós Aladár: Kodolányi János: Börtön

Komlós Aladár: Kodolányi János: Börtön
3.

Pedig Kodolányi nagyot akart. Nem a földéhes, komisz paraszt alakjának felfedezése a célja, ami Zola és Maupassant után kissé megkésett vállalkozás is volna, hanem - túlmenve azon a ponton, ahol a naturalizmus megállt: a paraszt lelketlen önzésének ábrázolásán - meg akarta mutatni az önző élet tragikus tarthatatlanságát.

Varga János körül lassan kinyílik a pénzszerzés és gyűlölködés börtöne, amibe bezárta magát. Azaz, hogy pontosabban: összeomlik és maga alá temeti rabját. A regény menete nagyjából párhuzamos a "Szép Zsuzská"-éval, Kodolányi első munkájával. Mindkét esetben az derül ki, hogy az önző, állati élet nem vezet jóra. Szép Zsuzska az érzékiségnek adja oda magát - belepusztul: a regény végén ott látjuk őt a falu végi mocsár szélén, piócák között, összeomoltan, megsejtve az isten hatalmát. Nagy Varga János a vagyonszerzésnek adta oda magát. Szívtelen gonoszságában és gőgjében pert indít tehetetlen, öreg apja ellen, ki akarja túrni ezt a földjéből. De a tárgyalás napján megbetegszik Varga János felesége és lova s pár nap múlva mindkettő el is pusztul. A hitetlen, dacos paraszt ekkor meglátja vagyonszerző életet értelmetlenségét, - megjelent előtte a halál s ő nem érzi többé magáénak a földet: "kié a föld?" kérdi. Összetört, nem bír élni többé. Felakasztja magát.

Ha a könyvet betéve, elgondolom a koncepcióját: meglepetve eszmélek fel. Összetörni a regény hősében élő önző állatot, megmutatni a megrendült embernek, hogy az igaz élethez csak úgy juthat el, ha kilép magányossága börtönéből (s megmutatni ezt egyúttal a megrendült olvasónak is, aki érzi, hogy ő sem különb a hősnél): valóban szép és hatalmas feladat. A megvalósítása azért nem sikerülhetett teljesen, mert ahhoz - Kodolányinak is ki kellett volna lépnie elfogultsága börtönéből.