Nyugat · / · 1925 · / · 1925. 21. szám · / · Figyelő · / · Képzőművészeti Figyelő

Rabinovszky Márius: Csánky Dénes kiállítása
a Nemzeti Szalonban

Sok művész van ma, akinél az elzárkózni tudás erény volna. Sok művész, aki ösztöne, természete, tudása ellenére magára erőszakol olyan törekvéseket, melyek lényétől távol állnak. A festői naturalisták nemzedéke sem a barbizoniak páneurópai iskolájával, sem a későbbi világos valőrfestőkkel nem halt ki. Ma is számos művész akkor érezné jól magát, ha álmélkodós szeretettel csüngene a füvön, a vízen, a rögön játszó fények és színek kicsiny csodáin; ha nem kellene szerkezetet kényszeríteni a jelenségre, hanem szabad odaadással olvadhatna fel a természetadta képben. És sok, sok művésznek nincs meg a kellő bátorsága ahhoz, hogy őszintén tisztába jöjjön önmagával és visszautasítsa az intellektus csábító kísértését. Az intellektus csábít; jelszavakkal, melyek másnemű lelkekben fogamzottak és nyertek eleven életet, jelszavakkal, melyek ki nem tölthetők tartalommal olyanok által, akik e tartalmakra meg nem érettek. Konkrétan: jaj annak, aki első, érzésbeli kényszer híján kísérletezik expresszionizmussal, aki erőszakot követ el természetes hajlamán; jaj annak, aki "modern" és aktív akar lenni, mikor szíve minden rostjával a passzív odaadás csendes és apró örömös világában él. Ha egyéb nem, a meggyőződés nélkülieknek ez az uszályhada is elég lett volna az expresszionizmus megingatásához.

Csánky Dénes igen tehetséges festőnek megadatott, hogy bekötött szemmel tudjon elhaladni a modern lelkek minden lázongása és kínlódása mellett. Míg a mai nemzedék elégületlenségtől és olthatatlan élményszomjtól hajtva küszködik az új formáért, ő hálás elégedettséggel fogadja, amit az ősapák - Rousseau és Corot - és azok követői rá hagyományoztak. Csánky művészetében nincs utánzás: újraélés van. Szerény, csendes, szeretettől meleg lelkével mélyed el a jelenségek változó életébe. Gyakran tárgyilagos és derűsen krónikás tud lenni. Ilyenkor a vízfestékhez nyúl. Úgy látja az olasz várost, mint a vakációzó turista, aki pihenő idegekkel vonultatja el maga előtt a sok üdítő látnivalót. A biedermeier prospektus festők hűsége, odaadása és ízlése szól ebből az apróművészetből felénk. Olajfestményei közül csak azok hatnak előnytelenül, melyeknél a színek kilépnek rezelt tompítottságukból. Csánky a pianók művésze és már a mezzoforte megzavarja harmóniáját. A legjobb ott, ahol csak egy sáv ugart, egy pár kopár házfalat, egy darab borús eget fest. Már a figurák, melyeket előszeretettel helyez képei közepébe, megzavarják az áhítatos csendéletet. Van aztán egy pár képe, mely a páraburok mögött összefoglalja, foltba zárja a fák, a talajtestek sziluettjeit, és ilyenkor egy egész kevés aktivitás tollú a festménybe: nem kompozíció, de már nem véletlenszerűség. Ilyenkor a régi nagybányaiak területén mozog. Regisztere tehát a vigyázatos, részletű valóság megfigyeléstől az atmoszféra- és valőrfestésen át az egyszerű összefoglalásig vezet.

Nota bene: bekötött szemmel járni önmagában még se nem erény, se nem előny; csak akkor válik azzá, ha egyrészt produktivitást eredményez és ha másrészt az ellenkező esetben a megzavarodás elkerülhetetlenné válna.