Nyugat · / · 1925 · / · 1925. 21. szám · / · Surányi Miklós: Gyönyörűm!
Valld be, hogy kicsit fáj a szíved mégis.
- Kicsit.
- Laci neked vőlegényed volt...
- Az első vőlegényem...De talán jobb is így.
- Én sajnálom szegényt.
- Hát...igen...most kezdődik a szomorújáték.
- A haláltánc.
- Voltál az esküvőn?
- Csak nem teszed fel rólam!
- Hát égbekiáltó ízléstelenség volt. Ha valaki elveszi a szeretőjét, surranjon be egy kora délelőtti órán az anyakönyvezető hivatalába, írja alá a szerződést és tűnjön el az emberek szeme elől legalább egy évre. Laci ehelyett nagy egyházi esküvőt rendezett, díszmagyarral, botos násznaggyal és nászindulóval. Laci esze elment.
- Az asszony kívánta. És én nagyon megértem. Ő mindenáron tudni akarta, hogy a férfi a házasságát büszkén vállalja-e ez egész világ előtt. Ez, úgy látszik, szükséges volt az önbizalma erősítéséhez.
- De a taktika hibás volt. Így ki kellett derülnie, hogy Laci milyen nagyot bukott. Közülünk senki sem volt ott.
- Én láttam néhányat.
- Hát mégis ott voltál?
- Titokban meglestem. Bevallom.
- Ki volt ott?
- Az oroszlánvadász, két fiatal kártyás, aki tartozik Lacinak. Egy ágról-szakadt ulánus kadett.
- Egyéb senki?
- A társaságból senki. Egy pár művész, a festőakadémia rektora, néhány újságíró, a báró gazdatisztjei, és egy sereg kétes egzisztencia.
- Szóval egy tucat a Teréz szeretőiből.
- Ugyan!
- Hát te nem is tudod?
- A lány maga volt a hűség és rajongó szerelem.
- Amíg szép és egészséges volt. De ahogy megcsúnyult, mindenkinek odaadta magát.
- Lehetetlen. Ezt csak az emberek szennyes fantáziája találhatta ki. Nem is érthető. Hogy egy tündöklő szépség három évig hű a barátjához: ez nem csak szerelmet jelent, de azt is jelenti, hogy a lelke tiszta, temperamentuma normális és van erkölcsi érzéke és asszonyi szemérem.
- A lány pedig olyan hűséges volt, mint egy makulátlan feleség az ő imádott urához...
- De megbetegedett és a szépségének java elveszett...
- Ez ok lehetne ara, hogy a férfi lazítson a hűség kötelékein.
- A báró esetében megfordítva történt. Laci akkor határozta el, hogy Terézt feleségül veszi.
- Tehát most már a hála is hűségre kötelezte a lányt. Csúnyán és betegen kezdeni el azt, ami sugárzó szépségében eszébe sem jutott...
- Ez az. Egy asszonynak elég, ha egyszer, csak egyetlen egyszer észreveszi, hogy a férfiak felett való hatalma veszélyben van...ez a kétségbeesés őrületébe kergeti. Rettenetes tragédia ez. Én tudom, Istenem, én tudom. Ettől kezdve szívdobogva, reszketve, ijedt szemmel lesi a férfiak szemét. Mindenkiét, a sofőrét, az orvosét, a lakájét, a házmester, a liftes, az újságárus, a pedikűr, a vasúti kalauz, a szobapincér szemét, hogy ezt, borzasztó tragédia ez és nincs az a kockázat, amit az asszony ne vállalna azért, hogy azt a lángot fellobbanni lássa...
- Rettentő.
- Én meg tudom érteni Terézt.
- Szegény.