Nyugat · / · 1925 · / · 1925. 20. szám

Schmidt József: Turánizmus

A turanizmus a legújabb keletű izmusok egyike, amely a világháború vérpárás atmoszférájából csapódott le minálunk és a törököknél, - egy a tudomány mezébe bújtatott társadalmi és politikai mozgalom, amelynek célja, úgy mondják, valamennyi úgynevezett "turáni nép" anyagi és szellemi reneszánsza. A török turanizmus ugyan egészen szerényen csak a voltaképpeni (előázsiai, turáni és oroszországi) törökséget kívánja felszabadítani és egyesíteni; de a magyar turanizmus igazi pánturanizmus, amely Magyarországtól Japánig, a földközi-tenger medencéjétől a Jeges tengeri tundrákig terjeszti ki a "turánság" birodalmát s amelynek szemében a "turáni gondolat" "nemzeti, faji és világeszme."

Büszkébb szárnyalású gondolat-sas aligha kelt ki valaha szerényebb tojásból. Mert a turanizmus úgyszólván semmiből jött létre, illetőleg olyan fogalmakból és nézetekből alakult ki, melyeknek vékányi ponyvájában csak elvétve akad egy-egy búza szemecskéje - nem az objektív igazságnak, hanem a halvány lehetőségnek. Másképpen és más képpel: a turanizmus egy aritophanesi Nephelokigia, egy levegőbe épített Felhő kakukkvár, amelynek építőmestere a fantázia, pallérra a dilettantizmus, anyaga halva született gondolatok ,bebizonyítatlan és bebizonyíthatatlan föltevések, mondák és mesék, amelyek sokkal messzebb esnek a valóságtól és az igazságtól, mint Makó Jeruzsálemtől.

A turanizmus értelmi szerzője végső elemzésben a német eredetű angol nyelvtudós Max Müller, a nagynevű szanszkritista és a nyelvtudománynak nálunk ismert népszerűsítője. Az ő korában, a múlt század közepén, még szokásban volt a nyelveket nem csupán eredetük, hanem szerkezetük alapján is osztályozni, minek folytán természetesen a legkülönbözőbb eredetű nyelvcsoportok verődhetnek össze. Max Müller már most "on the Classification of the Turanian Languages" c. szellemes ifjúkori értekezésében (1854) megtartotta a semita, hamita és jafetita nyelvtörzseknek régi genealógiai csoportjait, ellenben az egészen különböző eredetű urál-altáji, kaukázusi, indo-sínai, maláj-polinéziai, dravida és más nyelveket bizonyos szerkezetbeli hasonlóságok alapján foglalta egyetlen óriási kalap alá, amelynek aztán a "turáni" nyelvcsoport nevet adta. Az új szó voltaképpen ennyit tett. Ha semmi egyebet sem tudsz egy nyelvről, mint hogy sem semita, sem hamita, sem jafetita, akkor számítsd a "turáni" nyelvcsoporthoz, azaz:. nesze semmi, fogd meg jól! Üres dióhéj volt tehát, fogalmi tartalom nélkül való üres szó, de éppen azért kapóra jött:

Denn eben, wo Begriffe fehlen,
Da stellt ein Wort zur rechten zeit sich ein.

Max Müller később belátta, hogy tévedett, de már késő volt. Úgy járt, mint Goethe bűvészinasa. Nem tudta megállítani a "turáni" lidércet, akit életre keltett. Megmaradt mindenek előtt a "turáni" nyelvcsoport, ha nem is régi exorbitans kiterjedésében, hanem az úgynevezett urál-altáji nyelvekre korlátozva, s ebben az értelemben angol nyelvtudományi munkákban hébe-hóba ma is előkerül.

Hogyan áll már most ennek a szűkebb értelemben vett turáni, azaz ural-altáji nyelvtörzsnek a dolga?

Az urál-altáji nyelvtörzsek ágai uralkodó feltevés szerint az uráli és az altáji; az uráli ághoz tartoznak a finn-magyar és a szamojéd, az altáji ághoz a török-tatár, a mongol, a mandsu-tunguz és a japán nyelvcsaládok. De itt nagy bajok vannak. Az uráli ág dolga ugyan rendben van. A finn-magyar és a szamojéd nyelvek valóban "rokonsági" kapcsolatban vannak, azaz egy és ugyanazon (ma már elveszett) ősnyelvből származtak. Hasztalan lázadozott egy ideig a származására büszke magyarság a halzsír szagú rokonság ellen. Mátyás Flórián, egy különben nagy tudományú nyelvészünk, miután egy ideig azt vallotta és hirdette hogy "nyelvészünk, miután egy ideig azt vallotta és hirdette, hogy "nyelvészetnél és általában tisztán tudományos foglalkozásnál nincs helye a politikának," később ilyeneket írt: "Azon következtetésre, hogy ősi nyelvünk jelenleg csak finn, fájdalmasan felsóhajtunk! Méltó bűntetése ez a hanyagságnak, amely a magyar-finisét elnézte..." - és úgy vélekedett, hogy az anyanyelvünkről terjesztett "

álhíreket nem csak szóval, hanem tettleges közbenjárással is megcáfolni kötelességünk." De hiába volt minden: az uráli ág tagjainak rokonsága már rég általánosan elismert igazság. - Egészen másképpen áll az altáji ág dolga. Egyáltalában nincs bebizonyítva, hogy a török-tatár, a mongol, a mandzsu-tunguz és a japán nyelvek rokonságban állnak egymással; annál kevésbé van kimutatva az, hogy az altáji ágnak valami köze van az uráli ághoz. Egyetlen komoly nyelvtudós sincs, aki határozottan merné állítani, hogy a magyar nyelv genealógiai kapcsolatban van a törökkel vagy a japánnal. - Eszerint a szűkebb értelemben vett "turáni nyelvtörzs" is bebizonyítatlan hipotézis, - homok, amelyre semmit sem lehet építeni.

Már pedig erre a homokra van építve a "turáni népek" hipotézise, - az a monstruózus gondolat, hogy a "turáni nyelveket" beszélő népek vérségi kapcsolatban állnak egymással, sőt egyetlen "fajt" alkotnak. A "turáni népek" és a "turáni faj" fogalma csak a "turáni nyelvekből" van kikövetkeztetve. Ameddig tehát nincs kimutatva, hogy valóban vannak "turáni nyelvek," addig szó sem lehet "turáni népekről" és "turáni fajról." De aztán sem. Mert népeknek és fajoknak semmi közük a nyelvekhez. Nézzünk csak magunk körül: ebben a becstelenül megcsonkított kis hazában is, a rettenetes vérveszteség után is hányan vagyunk még, akik magyar nyelven beszélünk és magyaroknak valljuk magunkat, anélkül, hogy vérségi kapcsolatban volnánk a honfoglaló magyarokkal! Így áll a dolog másutt is, így áll századok és ezredek óta. A török eredetű bolgárok ma szláv nyelven beszélnek, a szláv eredetű poroszok németül, a dél amerikai indiánok spanyolul, az észak amerikai négerek angolul; az angolok részben germanizálódott kelták, a francia romanizálódott kelták és germánok stb., stb. Nyelvek rokonságából egyáltalában nem következik a népek rokonsága, vérszerinti és "faji" összetartozása. Föltéve tehát (de meg nem engedve), hogy csakugyan vannak "turáni nyelvek," ebből semmiképpen sem következik, hogy "turáni népek" is vannak, vagy éppen, hogy "turáni faj" is van.

Egyetlenegy nép van, amelyet a "turáni" jelző annyira-mennyire megillet: a török. Mert Turán nevéhez a perzsáknál vagy ezer év óta a turk (=török) nép neve fűződik s mert e területen kimutathatólag már a VI. századtól török törzsek voltak letelepedve. Fölmerülhet tehát az a kérdés, vajon nem áll-e vérrokonságban a magyarság, ha nem is valamennyi "turáni néppel," de legalább a turáni törökséggel. Erre sincs megnyugtató felelet. Igaz ugyan, hogy a magyarság, mint a nyelvében található nagyszámú török kölcsönszavak mutatják, már a honfoglalás előtt huzamos ideig állt érintkezésben török elemekkel, s az sem kétséges, hogy a honfoglaló magyarok ereiben jó néhány csepp török vér is csörgedezett. De teljességgel kimutathatatlan, hogy a magyarság tiszta török race volna (már amennyire "tiszta" race-ról egyáltalában beszélni lehet) s hogy éppen a turáni törökséggel állna vérrokonságban. A szűkebb turáni (török) vérrokonság is álom. Egy turanista török poéta persze így énekel:

"Te vagy mi nekünk igaz testvérünk, ó magyar nemzet!
Ősapáink szülőhazája te voltál, Turán!"

De tudós nem énekelhet úgy, mint egy poéta; tudósnak prózában kell beszélnie - még pedig okosan. Ahogyan, teszem azt, a turanisták közé tévedt Teleki Pál gróf és Cholnoky Jenő professzorok, akik éppen a "Turáni Társaság közlönyében kitűnően fejtegették, hogy "Turán" nem nyelvészeti, nem néprajzi, hanem tisztán földrajzi fogalom, s hogy "turáni népek" vannak ugyan, de nem a nyelv és eredet, hanem a közös életmód fűzi őket össze. A "turánság" tehát nem race, hanem népegyveleg, - mixtum compositum - éppúgy, mint a turanista szerzet, amelyben faj magyarok mellett fölösen, bárha nem többségben vannak "faj magyarok" is, már mint svábok, szlovákok és plákok, akiknek ősei nem Árpáddal jöttek be a hazába.

A turanizmus tehát hasztalan iparkodik magát tudománynak kiadni. Csak kompromittálja magát vele. De minek is erőlködik, mikor semmi szüksége nincs rá? Ha a turanizmus politikai mozgalom, már pedig az, akkor egyáltalában nincs rászorulva arra, hogy tudományos jogosultságát kimutassa. Minden politikai mozgalomnak igazi hajtó ereje és éltető lelke az érzés, amelynek mindig igaza van, csak azért, mert akarja, hogy igaza legyen. Tiszta bort önt a kupába az a turanista úr, aki így nyilatkozott: "Életre való faj nem keresi az elvont igazságot, nem törődik mások jogaival, hanem saját magának az élethez való feltétlen ragaszkodásában látja a legfőbb jogot és igazságot." C`est le ton qui fait le musique. A vak is láthatja, hogy aki ilyen elan-nal meri arcul verni a jogot és az igazságot, az nem tudós, hanem politikus. A turanizmus valóban minden pórusából politikát izzad ki. A világháború folyamán a tudomány is kénytelen-kelletlen megalkudott a körülményekkel, de a turanizmus tüntetően angol-ellenes és német barát volt s kéjelgett olyanféle kijelentésekben, mint pl. " a turanizmus német testvér gondolata a germán eszme," ma tudományos szempontból bolondgomba, de politikai szempontból feneketlen bölcsesség lehet. Szóval: a turanizmus nem tudomány, hanem politika, és a turanista nem tudományt beszél, hanem politizál. A la bonne heure! Minden csizmadiának is szuverén joga pályázni. És egy okos turanista sem. Mert tudományos turanizmus contradictio in adjecto - magyarul: fából vaskarika.

Megvalósulhat-e valaha a turanizmus ideálja?

Nincs ideál (éppen azért, mert ideál,) amely száz percent erejéig valósulhatna meg, de a turanizmus ideálja, mint háborús psichózisból eredő álomkép, minden látszat szerint rövid idő alatt nyomtalanul el fog enyészni. Egy turanizmus hazánkban, akkor, amikor Szapolyai János török segítséggel biztosította trónját és Erdély 150 évig a törököknek köszönhette függetlenségét. De ha ezt és ilyesmit a "turanizmus" fogalma alá lehet és szabad foglalni, akkor nyugodtan elmondhatjuk, hogy hazánk története az "anti turanizmus" jegyében állt. Hogy csak néhány közismert esetet említsünk, a magyarok bizony nem fogadták tárt karokkal a Muhi pusztán a látogatóba jött mongol "rokonokat", sem Mohácsnál a török "testvéreket", s Zrínyi, Dobó, Szondy, Hunyadi, Kinizsi és mások igen respektábilis "antitúránista" akciót fejtettek ki amely a mai napig osztatlan elismerésben részesült. A magyarságot egész múltja arra utalja, hogy elutasítsa a "turáni gondolatot," nemcsak története, hanem elsősorban kultúrája is, amely ezer év óta kifejezetten "antituráni", már mint nyugati. Hogy a kultúra nem volt fenékig tejföl, az tagadhatatlan: keverve hozta a jót és a rosszat, de mégis csak több jót hozott, mint rosszat, bizonyos, hogy a magyarság csak úgy érhette meg európai létének millenniumát, hogy asszimilálódott hozzá, különben rég elmúlt volna már, mint a hun és az avar, vagy elsorvadt volna, mint a török.