Nyugat · / · 1925 · / · 1925. 14-15. szám · / · Figyelő

Schöpflin Aladár: Csillag Teréz

Legutolsó nagyobb szerepe és nagy sikere a Gyurkovics lányokban volt. Gyurkovics mamában kitűnően megformálta az élelmes, talpraesett, erélyes vidéki háziasszonyt, akinek nem leget olyan sok lánya, hogy valamennyit férjhez ne tudja adni. Friss volt, élénk, kedves, humorral teki, - ugyanaz a Csillag Teréz, aki valamikor, fiatal korunkban a friss, élénk, kedves fiatal lányokat játszotta, csak éppen a haja őszült meg. Az a fajta művésznő volt, aki nem színészi eszközeinek nagyvonalúságával, stílusának kidolgozottságával, a művészet öntudatos fogásaival dolgozott, hanem emberi lényének szeretetreméltóságát és báját vitte a színpadra és ott is tulajdonképpen csak azt folytatta, amit az életben csinált. Ő volt a született naiva fiatal korában, mert naivul, ösztönből játszott. Ezt a természetét átvitte öregkorába is: azokat az idős asszonyokat tudta igazán jól színészileg kidolgozni, akik öreg korukban is megőriznek mennél többet a fiatalkor üdeségéből és naivak tudnak maradni. A szenvedély, a tragikus hang nem volt meg regiszterében, lényénél fogva vígjátéki színésznő volt, de a maga nemében legjobb, akit magyar színpadon láttunk. Francia darabokban finom, előkelő szalonhölgy, magyar darabokban tűzről pattant vidéki magyar úrilány és menyecske - ezek voltak legnagyobb sikerei. Egy-egy jelenetével országra szóló hatást tudott tenni - mikor például A dolovai nábob lányá-ban azt mondta férjének: ne merjen rólam rosszat gondolni, egész Magyarország tapsolt neki. Herczeg Ferenc ifjabbkori darabjainak sikeréhez ő adott legtöbbet az összes színészek közül. Fel kell róla jegyezni, hogy gyönyörűen beszélt magyarul. A magyar társalgási nyelv ritmusát és zengését senkitől sem hallottuk nála tökéletesebben. Virágkorát a kilencvenes években élte, - akik akkor a Nemzeti Színházba jártunk, sohase fogjuk őt elfelejteni.