Nyugat · / · 1925 · / · 1925. 14-15. szám · / · Tersánszky J. Jenő: A csóka

Tersánszky J. Jenő: A csóka
- regény - Harmadik rész
28. fejezet

De a torony tényleg ott volt ezúttal a szomszédságban. Hát utána akartam nézni rokonságomnak, ha már itt voltam úgy is, egyedül, a város közepében.

Már jövet láttam kettejüket fönn a torony-óramutatóján. Sőt jól hallottam a többiek csevetelését is a toronyból. Mert fehér hollót tudvalevően könnyebb találni, mint hallgatag csókát.

Kissé bátortalan voltam a látogatás előtt, mert emlékünkben a dicséret nem ragad úgy meg mint a becsmérlés. Már pedig az erdőben csak ilyet hallottam városi atya fiaimtól.

Ezzel szemben mondhatom, hogy legkellemesebben csalódtam.

A toronyórán időző csókapárt szemeltem ki megközelítendőnek és nagy tétován feléjük röpültem. A világon semmi ellenszenvet nem tapasztaltam rajtuk közeledésemre. A legudvariasabban viszonozták üdvözlésemet, mindjárt hellyel kínáltak meg maguk mellett és szívélyesen érdeklődtek: honnét jövök? És mi járatban vagyok?

- Csak innen a városból, - mondtam. - Illendőnek találom, hogy leviziteljek itt való rokonaimnál. Tyákó a nevem.

- Nagyon kedves volt magától, - szólt a hím közülük. - Én Narolkó vagyok és ő a nejem. Mindjárt láttuk a sapkájáról és a nadrágjáról, hogy nem vidéki. Legyen szerencsénk!

Nem siettem valódi származásommal kérkedni. Csak röviden rebegtem:

- Nagyon megtisztelve érzem magamat.

- Ó kérem, - szólt Narolkó, - sajnáljuk, hogy előbb nem ismerkedtünk meg kegyeddel. Szabad tudnom talán itt van valahol alkalmazásban a városban?

- Igen a kaszárnyában. Az első pikulás fiú a gazdám.

- Ahh! Katona! - kiáltott fel élénken az asszonyka.

- Nem éppen, - szóltam. - Hivatásos nem vagyok. Legfeljebb az újonc kiképzésnél mint oktatót vettek igénybe. Inkább előadó művésznek tarthatnám magamat, tehát, ha szerénységem engedné.

- Ó hisz sokan vannak közülünk szellemi munkára alkalmazva a városban, - mondta a férj. - á-ká-hárk nevű társunk például zeneértő. Ő a kántor úrék családjánál él. Viszont Csiri-Csár tata a tanár úrék alkalmazottja. Ő a legöregebb csóka itt közöttünk s a tudományok minden fajában járatos. Nagy furórét váltott ki a háznál nemrégiben is, hogy otthagyta bélyegét a tanár úr tanulmányainak kéziratain. Úgyszólván megpecsételte értéküket. De itt a toronyban is foglalkoznak művészettel néhányan. Még csókanők is. Például a harangozóéknál Jakrika és Küriki. Őket művésznőknek mondhatnánk, mert gyönyörűen énekelnek és táncolnak. Igaz, hogy itt-ott némi kifogás hangzik az erkölcsiek ellen, de azt a legszigorúbb tisztesség is is elismeri, hogy képességeik...

- Ó, - biggyesztette ekkor közbe csőrét Norelka asszony, - semmit sem ismerünk el! Azt a néhány sanzont és piruettet amivel együgyű gazdáikat mulattatják ezek a személyek, bárki közülünk, tisztességes csókanők közül is elropja. Ha arra aztán nem is vállalkozunk, hogy a szemérmetlenségnek olyan nyíltan áldozzunk mint ezek. Művésznővé még nem tesz senkit a könnyelműség és feslettség.

Így csevegtünk s alig egy óra múltán már a legjobb barátságot kötöttük meg. Sőt összehoztak egy csomó más csókával is.

Több csóka hajadonnal is megismerkedtem köztük s elhihetitek, hogy a szemem majd kifordult értük. De persze nem mertem átlépni az ildomosság határait.

Ellenben azt tapasztaltam, hogy ők maguk azok, akik túl tesznek kacérságában a legvirgoncabb vidéki lányokon is. Szemükbe szinte nem is nézhettem. Csak legföljebb a kontyukról különböztethettem meg őket. Annyira kizárólag hátat fordítottak nekem.

De ami jobban feltűnt, hogy a menyecskék, sőt férjes nők is egész nyíltan viselkedtek velem ilyen szabadosan. Hogy azonban erre a hím csókák valami nagyon gyűlölködő vagy féltékeny pofákat vágnának rám, alig észleltem. Legalábbis egészen az udvariasság alá rejtették érzéseiket.

Annyi bizonyos, hogy az egész érintkezésmód alig hasonlított ahhoz, amit csóka társaságában az erdőből ismertem.

Mikor délben búcsúztam tőlük, hogy vissza kell térnem gazdáimhoz, a világ legtermészetesebb dolgának vették. Meginvitáltak körükbe másnapra is és minden szabad időmre.

Ez volt az első látogatásom. Mondhatom, igen kedvező benyomású.