Nyugat · / · 1925 · / · 1925. 2. szám · / · Kis antológia
Vak koldus jött a házba verkliszóval,
vádat sirt ráncos arca, ősz szakálla,
remegve buggyant száján gyáva hála,
hogy elhallgattatták pár rongy bankóval.
A mi lelkünk mi más, mint bánat-verkli,
mindig csak bánat-nóta jön ki rajta,
az élet az a vak koldus, ki hajtja,
s a rozzant verkli gazdáját kesergi.
A koldus vén s a koldus háta görbe,
a gond a koldus hátát összetörte,
a koldus nem fog egyenessen járni,
a koldus nem lesz soha fényes gazdag,
a koldusnak a kenyér mézesmadzag,
csak verklijébe jár a lelke hálni.