Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 19. szám · / · Figyelő · / · Marsovszky Miklós: Két kiállítás

Hevesy Iván: Palasowsky Ödön: Reorganizáció

Ez a kis kötet nagyon jelentős hódítása annak a harcnak, amelyet az új költészet önmagáért folytat. Nemcsak kísérlet már, hanem határozott eredmény is, és éppen ebben az eredményteljességében van egyik korszerűsége. Ezerkilencszázhuszonnégyben, hat évvel a háború után és a forradalom hatodik évében nemcsak ígérni és keresni kell, hanem adni és mutatni is. Ezt tette ez a különösen rokonszenves, bátor és fanatikus hitű fiatal költő, akit eddig csak "Új stáció" című manifesztációja és egy sereg pompás költői fordítás mutatott be a közönségnek. Egy új költő jelenik meg benne, pedig ő már jóval túl van a kezdet kezdetén. Kéziratban maradt első verseskönyvétől, az Őzbibliától nagy fejlődési távolság végigjárását dokumentálja a Reorganizáció. Tartalmi tisztulás és világnézeti differenciálódás szempontjából egyformán. Megváltoztak, eltűntek vagy gyökeresen módosultak azok a jellemvonások, amelyek az Őzbibliában annyira uralkodóak voltak: a zeneiség forszírozása, a groteszk elemekkel, dekorációkkal való túlterheltség, valami exaltált líraiság és szétáradó kozmikus pantheizmus. Helyükbe világosabb tagoltság, a fantáziára ható eszközök leegyszerűsödése, tisztult eszmeiség és öntudatosan formált szociális világnézet léptek. Látszólag tehát minden ponton ellentét, és a két állomás mégis a legszervesebb, legbelsőbb kapcsolatokban van egymással. Mert a forma csak következmény és eszköz, amely a mondanivaló szerint változhat és változik. Ami közös ott is, itt is, ami a lényeg, hogy az író nemcsak külsőségekben, hanem alapvetően is túljutott az individuális életérzésen. Egyszerűen annyit jelent ez, hogy csak személytelen életmegnyilvánulások érdeklik. Csak azzal törődik, ami a dolgokban közös, és túlmegy afölött, ami egyéni és így esetleges. Miután azonban ő, ennek a közösnek kifejezője, individuum, a művészi alkotás nála is egyéni alkotás marad. Ebben nincs semmi ellentmondás, ezen csak az individualista l'art pour l'art talmudistái tudnak vitatkozni. Palasowsky kollektív tartalma bizonyítja ezt legteljesebben. Négy évvel ezelőtt, amikor szociális világnézete még nem kapta meg a tiszta kontúrjait, ez a kollektív alapérzés kozmikus szélességben élt, és az emberen túl általános nagy körben foglalta magában az egyetemes és értelmetlen életet. A Reorganizáció ennek a kozmikus általánosságú kollektivitásnak a szűkebb, szociális körbe szorítását jelzi.

A kollektivitás társadalmi érzése azonban formai szempontból világos célokat és az organizáltság gondolatát jelenti a kozmikusság, a kozmikus életérzés önmagáért élő általánosságával és anarchikus formátlanságával szemben. Palasowsky költészetének egész formai tisztulása és leegyszerűsödése tehát egyenes következménye világnézeti változásának. Ezért tűnnek el a kozmikus dekorációk, az eluralkodó zeneiségek és a lírai érzéskifejezés túlfokozott és kaotikus expresszionizmusa. Eltűnnek azok a csináltságok is, amelyek mindezeket a tulajdonságokat készakarva aláhúzták. Ezen a ponton a tisztulás szinte a másik végletbe lendült, és a "poetikusság"-tól való irtózás prózaiságokat, tehát tisztára gondolati elemekre alapozott motívumokat vitt a versekbe. Ezek a prózaiságok pedig legtöbbször a művészi architektonitás rovására mennek éppen úgy, mint azok a dadaisztikus fordulatok, melankolikus csótányok és egyebek, amelyek a szokatlanságuknál fogva megfogják ugyan a szemet, de komikus hatástartalmuknál fogva elterelik a figyelmet a vers alapgondolatától, és így nemcsak a művészi hatást rontják, mint a prózaiságok, hanem az eredendő etikus célokat is.

A prózaiságok, dadaisztikus nyárspolgár-ijesztgetések kiküszöbölése szabja meg a célt Palasowsky jövendő fejlődése elő. Annál is fontosabb volna a szabadulás ezektől, mert hiszen költészete minden egyéb tekintetben igaz utakat talált. Költő, aki írt ugyan néhány nagyon szellemes és mély szatírát az evolúcióellenes társadalmi csökevények ellen, mégsem merül ki a negatívumokban, hanem erőteljes és szuggesztív víziókban vetíti előre az új mentalitás és új életérzés megvalósulásait. Nem dadaista vagy konstruktivista halandzsa ez, mint amit sajnálatosan még mindig annyi fiatal költő csinál, sem hitteljes frázisok monoton áradozása, hanem szociális érzés új és igaz revelációi. Igazak és erősek, mert nem kívülről adódtak, mint társadalmi elv és program. Egyszerűen a költőben kialakult új embertípus fejezte ki így magát, szükségszerűen és magától értődően, mint az egyetlen és legtermészetesebb lehetőségben. Formája benne van, ereje és lelke azonban messzebben és mélyebben, az önmagát kereső tömegéletben. Nem szociális gondolatok megverselései Palasowsky költeményei még kevésbé kigondolt programversek, hanem egy művész szuggesztív fantáziáján keresztül kifejezett testetöltései az új léleknek és az új lélek fundamentális alapérzéseinek. Ezért nem érezzük ebben a verseskönyvben, különösen három csúcspontjában, a Reorganizáció, Piros bolygó lázai és a Ház címűekben azt a túlságosan is áttekinthető primitivitást, száraz reflexiószerűséget, amik az eddigi "szociális" költészetnek alkotásait annyira szegényessé teszik. Ezek a vallás megbizonyosodottságával írt forró próféciák nem pártversek, nem ad hoc politikai versek, mert aktualitásokon túllépő egyetemes ideáljaikkal az evolúció távolabbi perspektívái felé törnek.

Puszta szavak, puszta kifejezések lehetnek csak okai azoknak a tévedéseknek, amelyek félremagyarázhatják ezt a jó értelemben vett idealizmussal teli fanatikus könyvet. Ezek téveszthették meg a szegedi kir. ügyészt is, aki lefoglaltatta a könyvet, és a fiatal költő ellen vádindítványt tett vallás, állam, társadalom, osztály és család elleni izgatás címén. Az ítélet azonban, reméljük, nem lesz más, mint szempontjainknak igazolása.