Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 18. szám

Komáromy József: Nyár után - ősz előtt

Mulik a nyár. Dus, tiszta tüze vész.
Néma égbolt fáradt aranyi nem
Ontnak hősugárt. Ha napsütöttre lépsz:
Madárt busulni kapsz csak, hallani nem.

Medrében folyó hinárral kanyarg,
Sarju rét szürke szine lomha
Hittel várja uj öltönyét: az avart, -
Nem kerül friss pár csókos nyugalomra.

Bus rögön lépdel a csendes Ősz itt.
Felhőit még alig mutatja,
De fényes bogár már nem kergetőzik, -
Szemébe huzott kopottas kalapja.

Fontoltan, mint vad, elbusult legény,
Ki szép kedvesét nem kapja többet,
Elszántan lépeget, szélvert fellegén
A bu szürkül, dus válla földre görnyed.

Emlék a nyár. Szerelmes bókja: kincs -
Néha még jóillatu a lombja:
De a napoknak türelmes csókja nincs...
Fönt int a Tél, - készülj a fájdalomra.