Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 18. szám

Mollináry Gizella: Alázatos áhitat Ádám előtt

Ádám, a Te melled erős és széles,
Az enyém ziháló, keskenyke, gyönge.
Ádám, ha Te erősen kilépsz,
Én lemaradok:
S kinek a keze fonódik kezemre?

Ádám, a Te hangod nagy oroszlánhang -
Az enyém kis erekben, csak papiron él.
Ádám, ha Te elharsogod magad:
Én megnémulok -
S ki sirat engem, ha nem dalolok én?

Ádám, nagy a Te pogány keletű erőd,
S régi vallások gyöngye az én gyöngeségem.
Mert Te választtattál a kereszten halni,
Én csak a lábad mostam,
Kakas-szóra sirtam és gazdát cseréltem...