Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 10. szám

Komjáthy Aladár: Tűzben, gyászban

Lihegjetek mámort ti harsonák,
nyeríts fekete mén, tüzes élet,
nyargaljunk a halálszagú mezőkön,
emésszen minden átok, balga véglet.

Gyász és öröm egymást kergesse nálam,
a kéj tüzéből kínok füstje szálljon,
az elmúlás napfénye ég agyamban,
rabság a lét, vihargyötörte álom.

Szegény bolond szaladjon szörny sebekkel,
üvöltsön, sírjon, tépje őt a bánat,
hát fontos ez, dögpárás kis legényke?
pár koldus év s a szél sírhat utánad.

Nem volna jobb Istenhez szállni békén
nagy templomok hűs, misztikus homályán?
hol nem ragyog bűnös, vad glóriával
a pénz s a nő, két lázfakasztó bálvány.

Hiú szavak! A sátán rángat engem,
bömbölve visz egy zord, sötét vonat,
lángok közül kiáltok haldokolva:
éneklő hattyú, vérző gondolat.