Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 7. szám

Erdélyi József: Teremve és teremtve
Babits Mihálynak

Én én vagyok, te meg te,
két mag egy földbe vetve,
egy ég felé törekszünk,
növekszünk és öregszünk.

Gyökerünk a föld alatt,
tövünk-törzsünk ősi, vad,
hanem águnk-virágunk,
oltott lelki világunk.

Én későbbi oltás, te
régenoltott csemete,
csudáltam fád gyümölcsét,
mint inasod, kisöcséd.

Isten köztünk a kertész,
ő a titkos oltókéz,
rólad oltott, meglehet,
fiatalabb engemet.

Mit tudom én, ki vagyok,
apát-anyát tagadok,
én én vagyok, te meg te,
teremve és teremtve.