Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 7. szám · / · Juhász Gyula: Babits Szegeden

Juhász Gyula: Babits Szegeden
1.

1906 őszén került a hallgatag és zárkózott fiatal Babits Szegedre, amelyet ő a por városának nevezett és 1908 őszéig lakott itt a Vitéz utca egyik emeletes házának földszinti szobájában, a könyvei és gondolatai, az írásai és tervei között. Mint állami helyettes tanárt vetette ide a sorsa, miután a bajai ciszterciták gimnáziumában próbaévét eltöltötte. Szegeden a reáliskolában helyettesítette a beteg Hegedűs Pált és amellett a latin nyelvet is ő tanította. Ez volt az ő irodalmi életének földalatti korszaka, már készen volt, vagy javában készültek java művei közül több és még a nyilvánosság fórumán nem jelentkezett, vagy, ha jelentkezett, nem akarták tudomásul venni.

A reáliskolában, ahol a derék Homor István igazgatása alatt működött, mint kitűnő pedagógust és derék kollégát szerették és becsülték társai, akik közül különösen egy Bérczy nevű ragadta meg érdeklődését, akit később a magántudósokról szóló tanulmányában olyan pompásan jellemez. Hegedűs Pál, aki Gyulai Pál kedvence volt, nagy angolbarát, polihisztor, aki többek között Tolsztoj Mi a művészet? című könyvét fordította és aki valósággal Szokratesze volt a szegedi kávéházi irodalmi életnek, szintén erősen hatott a fiatal tanárra, aki a Mester halála után utóda lett és könyvtárát is (mely főleg angol történelmi munkákban volt gazdag) megszerezte magának. Maradandó szépségű vezércikkben búcsúztatta el Hegedűs Pált, a Szeged és vidékében, amely először közölte Babits írásait. Néhány verse jelent még meg itten, egy másik vezércikke, amely Kiss Józsefet, mint a modern, ideges városi költészet atyját méltatja, egy tárcacikke első verses könyvemről és néhány színházi kritikája, amelyek közül a Bernstein Sámsonjáról szóló mintegy a költő tiltakozása az olcsó mesterkedő ellen.