Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 2. szám · / · Gyulai Pál kiadatlan levelei

Gyulai Pál kiadatlan levelei
19.

Berlin, június 7. 856.

Méltóságos Gróf Úr!

Excellenciás Uram!

Sokáig gondolkoztam, vajon megírjam-e Excellenciádnak azt, mit e levelemben megírni van inkább szerencsétlenségem, mint szerencsém. Meg akartam kímélni Excellenciádat egy kellemetlen esemény hírétől, annyival inkább, mert hála istennek szerencsésen átestünk rajta, de valamint eddig sem titkoltam el semmit, úgy ezt már csak azért sem lehet eltitkolnom, mert fontosabb az eddigieknél.

A múlt hó végén Tamás gróf kezdett kissé alább hagyni szorgalmával. Némi nyugtalanság volt észrevehető rajta s úgy látszott, mintha engem kerülni akarna. Mindjárt láttam, hogy valami nyomja, valami titka van. Eleinte nem kérdezősködtem ugyan semmit, de kettőzött figyelemmel kísértem minden léptét. Sejtelmem nem vala, gyanításom nem volt alapnélküli. Ezért egy reggel bementem hozzá s így szóltam: "Neked valami bajod van, én tudom, légy őszinte és segítünk a bajon, míg nem késő." Ő azt mondta nekem, hogy neki pénzre van szüksége, nem tudja honnan teremtsen s kölcsön kér, bármibe kerüljön is. Tüstént kihoztam szobámból minden nálam levő pénzt. Ím itt meglehetős összeg pénz van, atyád pénze, én adok belőle annyit, amennyi szükséges, a felelősséget is magamra vállalom, csak ígérd meg, hogy senkitől nem fogsz kölcsön kérni. Ő megígérte s azt mondta, hogy azért nem akart tőlem kérni pénzt, mert félt, hogy nagyon elkedvetlenít s én Excellenciátokat még jobban el fogom kedvetleníteni, mert a kölcsönkérés által az elkedvetlenítést legalább is egy félévig távol vélni remélte, mert olyat tett, mit nem kellett volna, mit őszintén be is vallott nekem. Aztán elmondá, hogy egy maitresse-t fogadott. Ennek havonként 50 tallért és még amellett szálláspénzt is ígért, ennek már mintegy negyednapja s ma vagy holnap fizetni kell. Ekkor én hosszasan felfejtettem előtte e lépés gyászos következményeit s kértem, könyörögtem, hogy tépje össze e viszonyt még ma, ha mindjárt 100 tallér veszteséggel is, mert jó híre, ifjú kedélye s szülői nyugalma van kockán. Ő meghatott volt, maga is rosszallta tettét, de a nő iránti álszeméremből csak egy hónap alatt ígérte fölbontani a veszélyes viszonyt. E nap nem erőltettem a dolgot, megelégedtem azon ígérettel, hogy pénzt senkitől nem kér kölcsön s egy hónap alatt végét szakítja a viszonynak. Másnap ő is, én is nyugodtabbak lettünk könnyebben megértettük egymást s pár nap alatt véget vetettünk az egész szerencsétlen viszonynak, miként számadásunkból láthatja Excellenciád 91 tallér kárral, miután Tamás gróf nem akarta másképp s én emiatt nem veszélyeztethettem a gyors szakítás lehetőségét.

Nem írom le a dolog részletes folyamát, de azt becsületemre merem állítani, hogy a viszonynak vége s Tamás gróf vissza van adva önmagának. Más tekintetben is nyugodt lehet Excellenciád, Berlinben senki sem tudja az egész dolgot, csak én és Tamás gróf, sőt a nő még Tamás gróf nevét sem tudja. E lépésre egyébiránt Tamás grófot nem valami rossz barátok vitték, hanem pillanatnyi roham, szeszély, könnyelműség. Attól sem lehet tartani, hogy a viszony megújul, a nő nem valami szép, azután talán még e napokban elutazik innen Hamburgba.

Bármit méltóztassék írni Excellenciád e dologban Tamás grófnak, csak arra vagyok bátor kérni Excellenciádat, hogy kölcsönkérési szándékát ne említse fel. Ezen ő mindennél jobban bánkódik, mert tudja, hogy ez Excellenciádnak végtelenül rosszul esik.

A grófné ő Excellenciájának e tárgyról semmit sem írtam, nem is fogok.

Számadásomat ide mellékelve küldöm s bocsánatot kérek e hirtelen, felindulások közt írt s éppen azért talán zavart levelemért.

Mély tisztelettel

alázatos szolgája

Gyulai Pál

Berlin, június. 26. 856.